Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Olyan korban élünk, amikor a jelentéktelenség érzete könnyen ránk szakadhat, és a Való Világban való részvétel kiragad ebből.
„hvg.hu: Gladiátorjátékokhoz hasonlítja könyvében a Való Világ (VV) »játékát«, miközben arra is felhívja a figyelmet, hogy korántsem könnyed és becsületes versengésen alapuló helyzeteket láthatunk. Miért kínálják magukat mégis fel a jelentkezők önként és dalolva?
Zsolt Péter: Röviden ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb résztvevő még a VV6-ba is naiv butaságból sodródik bele, bár tegyük hozzá gyorsan, ez a faktor sokkal nagyobb volt az elején. Ha tudományosabban fogalmazzuk meg az okokokat, akkor azt mondhatjuk, hogy kultúrtörténeti szempontból azért jelentkeznek, mert olyan korban élünk, amikor a jelentéktelenség érzete könnyen ránk szakadhat, és a VV-ben való részvétel kiragad ebből. Szociológiai szempontból azért, mert létezik a műveletlenek tábora.
VV-ben olvasni még senkit sem láttunk. Szociálpszichológiai szempontból azért, mert vannak csoporton belül olyan emberek, akiket a csoport kinevet. Nekik a VV bizonyítási lehetőség. Pszichológiai szempontból azért, mert vannak, akik szívesen belemennek azokba a helyzetekbe, ahol másokat eszközként kezelhetnek, és azt gondolják a másik emberrel lehet »játszani«.
hvg.hu: Suzanne Collins Éhezők viadalának megfilmesítése, és a második rész magyarországi premierje nagyjából egybeesik a VV6 kezdetével. Valóban a lét a tét ez utóbbinál, vannak párhuzamok a két viadal között?
Zs.P.: Collins könyvét és gondolkodását nagyon szeretem. Visszautalva még az első kérdésére, hogy miért is jelentkeznek a játékosok: Collins regényében néhány körzet lakója kifejezetten készült rá, hogy részt vehessen a gladiátor-küzdelemben. Lehet szocializálódni a VV-re. Az éhezők szektora inkább csak elviselte, elszenvedte a kiválasztást. S igen, a VV-k és Collins könyve között rengeteg párhuzam van.
Sőt, voltaképpen ő pontosan azokat a szereplőket vonultatja fel – játékmesterek, speakerek, stylistok stb. –, akiket a show-kban foglalkoztatnak. Persze ott arról van szó, hogy egy diktátor miként tudja felhasználni hatalma megtartására ezeket az eszközöket. Ám burkoltan ez fogyasztói társadalom-kritika is. Végül is a szabadság elől diktatúrába épp úgy menekülhetünk, mint a fogyasztói társadalomba. Erre az összefüggésre már Erich Fromm filozófus-szociálpszichológus is felhívta a figyelmet.”