„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
Ha valaki azt kérdezi, hogy így elindulok-e egyáltalán Londonba, akkor a válaszom az: soha még ennyire nem vágytam oda.
„Szeretnék röviden mindenkit tájékoztatni a londoni látogatásom jelenlegi állásáról:
1. Mint köztudott egy londoni magyar fiatalokból álló közösség meghívott, hogy vasárnap tartsak előadást a választási programunkról.
2. Két napja egy londoni képviselő a szigetországi zsidóság érzékenységére hivatkozva azt kérte, hogy a belügyminiszter akadályozza meg a londoni fórumomat, illetve hogy be se engedjenek az országba. Azt hazudták, hogy a görög Arany Hajnallal akarok találkozni, amit én közleményben cáfoltam.
3. Az ügyet az Independent, a Guardian és a teljes brit sajtó címlapon tárgyalta, a közleményemtől függetlenül többen azt írták, hogy valójában nem a magyar választókkal akarok találkozni, hanem náci pártok találkozója készül. A hisztériakeltés tehát elindult és folyamatosan fokozódik.
4. Eközben vörös csillaggal kampányoló angol antifasiszta csoportok kilátásba helyezték, hogy meg fogják akadályozni a lakossági fórumot. Egyes hírek szerint erőszakos fellépésre készülnek az odaérkező magyar emberekkel szemben.
5. Levélben tájékoztattam mind az itteni angol nagykövetet, mind az ottani magyar nagykövetet, mind az angol belügyminisztert a látogatásom valódi céljáról és az utazásommal kapcsolatos hisztériakeltés visszautasításáról.
6. Sehonnan nem érkezett visszajelzés. A legelszomorítóbb, hogy a munkatársam telefonon beszélt a magyar nagykövetséggel, ahol a nagykövet nem volt hajlandó vele beszélni sokadik megkeresése után sem. Többször megkérdezte, hogy kívánnak-e egy magyar parlamenti frakcióvezetőnek valamiféle diplomáciai védelmet biztosítani, de nem kapott választ. Arra a kérdésre, hogy szükség esetén kaphatunk-e termet a nagykövetségen a fórum megtartására, szintén nem kaptunk választ. Annyit mondtak, hogy nem foglalkoznak az üggyel, azt átadták a magyar külügynek.
7. A munkatársam felhívta a magyar külügyet is, természetesen senki nem akart vele beszélni, senki nem tudott semmiről.
8. A munkatársamat előbb faceboookon (!) kereste a londoni rendőrség, majd amikor hivatalos levelet kért a szokatlan megkeresés miatt, akkor a magán mobiltelefonján (!) hívta valaki, és információkat kért a rendőrség nevében.
9. Eközben több újságcikk és internetes komment felemlegette a törökországi látogatásomat, valamint az iszlámmal kapcsolatos békülékeny véleményemet. Ezzel kapcsolatban fenyegető leveleket is kaptam, amelyek iszlámbarátságom miatt helyezték kilátásba a megtámadásomat. (Csak zárójelben jegyzem meg, mert nem feltétlenül van kapcsolatban ezzel, de ma a társasházban, ahol lakunk, valaki elvágta a lépcsőház és a garázs áramvezetékeit, ami miatt a közös képviselő rendőröket volt kénytelen hívni.)
10. Levélben fordultam az angliai török nagykövethez, akit tájékoztattam a helyzetről, valamint arról, hogy a londoni lakossági fórumomat valószínűleg magukat antifasisztának álcázó iszlám- és törökellenes rasszista csoportok fogják megzavarni, amitől én elhatárolódom.
11. Közben kint élő lengyel bejelentették, hogy ha a magyarokra akarnak támadni, akkor ők is ott lesznek és közbe fognak lépni.
Itt tartunk most. Vasárnap délután előadást fogok tartani az ott dolgozó, élő magyaroknak. Egy szimpla fórumot, ahol elmondom a véleményemet, aztán lehet tőlem kérdezni. Valami azt súgja, azért nem lesz ilyen egyszerű... Ha valaki azt kérdezi, hogy így elindulok-e egyáltalán Londonba, akkor a válaszom az: soha még ennyire nem vágytam oda.”