Ahol a „kötelet” bekiabálást börtönnek hallják, ott nem csoda, ha az összefüggéstelen zagyvaságot értelmes szónoklatnak, a csatakiáltást programnak vélik.
„Ahol a »kötelet« bekiabálást börtönnek hallják, ott nem csoda, ha az összefüggéstelen zagyvaságot értelmes szónoklatnak, a csatakiáltást programnak vélik. Már az sem világos, hogy melyik évet értékelte Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és az ellenzéki Összefogás miniszterelnök-jelöltje a szocialisták kampánynyitó rendezvényén, ugyanis értékelés gyanánt csak annyit tudott kiokoskodni, hogy: »amit ez a kormány művelt az elmúlt négy évben, az elképesztő«.
Ez az elmúlt egy vagy négy év történéseiről keveset mond, a szónok mentális állapotáról annál többet. Ám mielőtt Mesterházy ily elmélyült és alapos elemzésbe kezdett volna, a kampánynyitó nagygyűlés rendkívüli kongresszusként is megnyilvánult, ahol elfogadták az ellenzéki együttműködés kibővítését, és 99,7 százalékos támogatottsággal kormányfőjelöltté választották Mesterházyt.
Tették ezt a szocialisták az egész összefogás nevében, ám a valódi kongresszus csak ezután alakult át kampánynyitó nagygyűléssé, de eme generális változás a jelenlévők többségének nem okozott súlyos megrázkódtatást. Ugyan Lukács Zoltán frakcióvezető-helyettes kificamította a bokáját, de hősiesen elmondta lírai elemekkel tűzdelt beszédét, csak az után vitték el a mentők. Mesterházynak nem fájt a lába, így a szellemi zűrzavarára még ennyi kifogása sem lehet. Mert nyilván nem a bokájával van gond annak, aki azt ígéri, hogy kormányra kerülésük esetén a paksi bővítést felülvizsgálják, szakmai vitát nyitnak, és a végső döntésről az embereket fogják megkérdezni.”