Csodák nincsenek: lassan, de biztosan fokozódik a feszültség a Smer és az újságírók között a második Fico-kormány idején is.
„A részleges kitiltás mellett szintén felsorakoztathatóak lennének bizonyos érvek: ezek szerint a parlament is hagyományos munkahely, a képviselőknek pedig joguk van a nyugodt körülményekhez. De még így sem magyarázható meg, hogy miért kell kíséret ahhoz, hogy az újságírók eljussanak a teljesen közérdekű bizottsági ülésekre.
Ha Paška ki akarja tiltani az újságírókat a parlament épületének jelentős részéből, akkor azok minden zúgolódás ellenére ki lesznek tiltva, a parlament pedig unalmasabb és átláthatatlanabb hely lesz. Azt viszont házelnök aligha tudja megakadályozni, hogy az ellenzéki képviselők különféle tiltakozó akciókat, performanszokat tartsanak és a leleplezéseknek sem lesz vége.
A parlament ebből a szempontból már rég több egy egyszerű munkahelynél: a választói ingerküszöböt nem a jól, hanem a látványosan dolgozó politikus éri el, az olvasók nem a parlamenti munkára, hanem a munka mögötti botrányokra kíváncsiak. Mindkét tartalmat megkapják a jövőben is, függetlenül attól, hogy mit akar a Smer és hová lesznek bejáratosak az újságírók.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Találkozót tartott Ukrajna NATO-képviseletének vezetője és Mészáros Krisztián, a Külügyminisztérium multilaterális ügyek államtitkára.
Egy hírportál közösségi felületén tömegesen olyan hozzászólások jelentek meg, melyek egy civilizált, demokratikus közösségben elfogadhatatlanok.
