Utcai rúdtánc

„Egy nyugger feljegyzései, második rész: egészség és erotika.

Az exkluzív rúdtáncos hölgyek, a néhány mulatóban, ahol ezt a tisztes mesterséget gyakorolják, arra törekednek, hogy a nagyobb »bugyipénz« reményében a férfiközönség figyelmét felkeltsék. Nem úgy az egyszerű utcai rúdtáncos, aki céltudatosan úgy gyakorolja művészetét, hogy ne vegyék észre, mit művel a szervek által gondosan őrzött közterületen. De nem kell aggódni, mert az utcai rúdtáncosok nem az üldöző rendőrök elől magukat ravaszul táncosnőnek álcázó hajléktalanok, hanem csak »derekas« nyuggerek. A fiatalok – akiket sikerült felhergelnie a keresztény kurzusnak az öregek ellen, de akik konzervatívan nem ám valami elvi, netán erkölcsi okból lázadnak, hanem kizárólag azért, mert a nyuggerek az ő pénzükből élik kéjsóvár luxuséletüket a bölcs elvonások által oly kiessé varázsolt rendelőkben, kórházakban és szociális otthonokban, míg nekik nem jut majd egy buznyáknyi nyugdíj sem – naivan csodálkozhatnak, hogy miért álldogál egy-egy bácsi vagy néni a zöld útszéli oszlopnak támaszkodva hosszasan. És ezek a vének miért emelgetik egyik vagy másik lábukat, aztán óvatosan körbekémlelve miért csavargatják már-már pajzán mozdulattal a csípőjüket a karó körül? Hát mert kurvára fáj a derekuk, azért. Azért rúdtáncolok én is!”