Levél Colleen Bell kijelölt amerikai nagykövet részére

„Colleen Bell kijelölt Nagykövetasszony részére

Tisztelt Kijelölt Nagykövetasszony!

Magyarországon komoly és jogos felháborodást keltett, hogy Ön, aki az elkövetkező években az Egyesült Államokat kívánja képviselni Magyarországon, szenátusi meghallgatásán a magyar belpolitikával kapcsolatosan nem csupán tájékozatlanságáról tett tanúbizonyságot, hanem – tudatosan vagy tudtán kívül – fontos kérdésekben olyan pártpolitikai álláspontot képviselt, mely a nagyköveti feladatok eredményes ellátását a világon mindenütt megnehezítené, de különösképpen Magyarországon, ahol a jobbközép kormánnyal szemben alkalmazott kettős mérce egyre erősödő ellenérzéseket vált ki.

A Fidesz-MPSZ országgyűlési képviselőjeként és a Magyar Országgyűlés amerikai-magyar baráti tagozatának tagjaként abban vagyok érdekelt, hogy az amerikai-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a gazdaság, a biztonságpolitika, az emberi jogok, a tudomány és a kultúra területén is mindkét ország számára gyümölcsöző együttműködés jellemezze.

Magyarország ezeréves államisága és nyugati integrációja ellenére kevesebb, mint negyed évszázada nyerte vissza szabadságát a II. világháborút követő kommunista diktatúra után. Ami 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc szovjetek általi vérbefojtása miatt nem sikerülhetett, az 1989-90 vér nélküli forradalma által vált valóra.

Magyarország 1990 óta demokratikus jogállam, olyan alkotmányos demokrácia, ahol a hatalomgyakorlás alapja a választópolgároktól szabad választásokon elnyert, meghatározott időre szóló felhatalmazás és ahol az állam védi és biztosítja a polgárokat születésüknél fogva megillető alapvető szabadságjogokat. Ez az 1989-90-es rendszerváltozás óta bal- és jobboldali kormányok alatt is így volt – egy sajnálatos kivétellel, amikor 2006 őszén az akkori, Gyurcsány Ferenc vezette szocialista kormány rendőrsége néhány száz erőszakos tüntetőre hivatkozással az Európai Néppárt elnökének részvételével megtartott több tízezres békés ellenzéki tüntetés résztvevőit a kommunizmus bukása óta nem látott brutalitással bántalmazta és tette mindezt az akkori kormányfő - az események után írásban is kifejezett - elismerésére. A rendszerváltozás óta ez volt az egyetlen eset, amikor Magyarországon a »fékek és ellensúlyok«, illetve az alapvető szabadságjogok védelme érdekében indokolt lett volna mindenkinek szót emelni. Sajnálatos, hogy akkor erre az amerikai nagykövetség részéről nem került sor.

Ön a Szenátus külügyi bizottsága előtti meghallgatásán úgy fogalmazott, hogy »sokan azt állítják, hogy a mélyreható törvényhozási és alkotmányos változások ártottak a nemzetközi beruházási klímának, aláásták a tulajdonjogokat, meggyengítették a bíróságokat és a végrehajtó hatalom kezében központosították a hatalmat.« Mindehhez hozzátette: »Az Egyesült Államok nem könnyű, de szükséges párbeszédet folytat majd Magyarországgal a demokráciáról.«

A demokráciáról folytatott párbeszédre amerikai barátainkkal is mindig készen állunk, ehhez viszont a tények kellő ismerete, azok megértése és objektív értékelése elengedhetetlen alapfeltétel. Csak ez teremtheti meg azt a kölcsönös bizalmat, amely lehetőséget biztosít az esetlegesen felmerülő amerikai kritikák megvitatására éppúgy, ahogyan a szövetségesek között felettébb szokatlan amerikai titkosszolgálati lehallgatási gyakorlat tisztázására.

Az elmúlt 3 és fél évben Magyarországon vitathatatlanul fontos változások történtek. 2010-ben a magyar választópolgárok egyértelműen mélyreható változtatásokra adtak felhatalmazást a több mint kétharmados parlamenti többséget elnyert kormánypártok számára. Az új Alaptörvény azonban alapjában véve nem változtatott a magyar közjog rendszerváltozáskor létrejött államszervezetre vonatkozó szabályain, és fontos, korábban nem létező alkotmányos fékekkel korlátozta a kormánytöbbség jogait. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2013-ban világosan rögzítette, hogy »a Magyar Országgyűlés a korábbi egypártrendszerből örökölt alkotmány helyett a magyar történelem során először, szabad és demokratikus eljárás során, intenzív parlamenti vitát és a civil társadalommal folytatott eszmecserét követően, új és korszerű alkotmányt fogadott el.«

Biztosíthatom arról, hogy a magyar bírói kar függetlensége nem kevésbé garantált, mint Amerikában. A magyar alkotmány nem csupán a bírák függetlenségét és ítélkezési szabadságát garantálja, de sok, egyébként szintén demokratikus berendezkedésű európai országgal szemben teljes körű intézményes önigazgatást biztosít a bíróságok számára.

Annak megítéléséhez, hogy a kormányzati intézkedések a beruházási környezetnek használtak vagy ártottak »a sokakkal való beszélgetésnél« hasznosabb az EU statisztikai hivatala által auditált magyarországi működőtőke-beáramlásra vonatkozó tavalyi adat, amely szerint a rendszerváltozás óta soha annyi külföldi tőkebefektetés nem volt hazánkban, mint a megelőző évben. Őszintén bízunk benne, hogy az Ön jövőbeni tevékenysége is e kedvező folyamat folytatását segíti majd elő.

Ön a Magyarországra nézve egyoldalúan kritikus kijelentések alátámasztásául név nélkül »sokak« állítására hivatkozik, pedig akár névvel is idézhetett volna. Például Smith képviselőtől, a Helsinki Bizottság társelnökétől, aki még tavaly nyári magyarországi látogatása előtt tette egyértelművé, hogy »miután mindkét oldal anyagait tanulmányoztam, azt kell mondanom, hogy az Orbán-kormánynak igaza van, amikor azt mondja, a bírálatok között sok a méltánytalan, amelyek kettős mércét, félreértelmezést és pontatlan információt tartalmaznak.« A képviselő az amerikai diplomáciának is figyelemre méltó tanácsot adott, melyet kérem fontoljon meg Ön is: »Sokkal szerényebbeknek kell lennünk - különösen ha egy olyan országgal van dolgunk, mint Magyarország, ahol az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszere él és virul, ahol egy demokratikus párt, amely példátlan szupertöbbségét és felhatalmazását szabad és igazságos választások útján nyerte el, demokratikus alkotmányt fogadott el és nyitottnak mutatkozik az iránt, hogy másokkal együttműködjön az új törvényeiben mutatkozó hibák kiigazításában és javításában.«

Meghallgatása során a »szélsőséges pártok« erősödését különösen aggasztó jelenségként jelölte meg. Üdvözlöm az Ön által használt többes számot, mely azt valószínűsíti, hogy Ön tudatában van annak, hogy Magyarországon a »baloldali Jobbik«, a Gyurcsány Ferenc vezette párt is komoly veszélyt jelent a demokráciára és őszintén örülök, hogyha e szélsőségekkel szembeni küzdelemben a jövőben az Ön támogatására is számíthatunk. Sajnálom azonban, hogy a Szenátus Külügyi Bizottsága előtt az Ön megszólalása során nem vált egyértelművé, hogy a jelenlegi kormány lényegesen többet tett a szélsőségekkel szemben, mint a rendszerváltozás óta bármelyik elődje. E döntéseknek köszönhetően szankcionálható ma a gyűlöletbeszéd a Parlamentben és a közéletben egyaránt, ezért büntetendő a nemzeti szocialista és kommunista bűnök tagadása, ennek érdekében szerveztük az Amerikai Kormány által is támogatott tavalyi Wallenberg-emlékévet és ezért lépett fel a kormány határozottan az állam erőszakhatalmának kizárólagosságát megkérdőjelező Magyar Gárdával szemben. 

Ön kiélezett belpolitikai viszonyok között vállalta hazája képviseletét, ezért megtisztel vele, ha segítő szándékú véleményemet megfontolás tárgyává teszi. A rendszerváltozás óta a sikeres magyar-amerikai kapcsolatok árnyoldalához tartozik, hogy néhány az amerikai diplomáciára befolyással rendelkező önjelölt Magyarország-szakértő honfitársunk - akik egyértelműen elkötelezettek a magyar balliberális oldal mellett - nem tudja elviselni, ha Magyarországon szabad választásokon jobbközép kormány kerül hatalomra. Ezek az emberek a legképtelenebb hazugságokkal igyekeznek félretájékoztatni az amerikai diplomáciát és nyilvánosságot. Ha nem a nekik szimpatikus pártok nyerik a választásokat, akkor nem fogadják el a választások eredményét és befolyásukat a magyar kormánnyal szembeni gyűlöletkampányra és uszításra használják fel. E tevékenységükkel születésük szerinti és választott hazájuknak egyaránt ártanak, mivel egyidejűleg rombolják Magyarország megbecsülését az Egyesült Államokban és az Egyesült Államokét Magyarországon. E jelenségre azért hívom fel a figyelmét, mert e személyek »segítőkészségükkel« már több elődjének magyarországi tevékenységét beárnyékolták.

Amikor 1989-ben Bush elnök Magyarországra látogatott és a Kossuth téren beszédet mondott a magyar közvélemény egységesen a szabad világ vezetőjét és a végre hozzánk is elérkező szabadság hírnökét látta benne. Sajnos a rendszerváltozás óta Magyarországon szolgálatot teljesítő amerikai nagykövetek közül kevesen járultak hozzá ahhoz, hogy ez az Amerika-kép ne fakuljon meg. És higgye el: az iraki háború, vagy az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából felettébb aggályos lehallgatási botrány lényegesen kevesebbet ártott e képnek, mint az, hogy az USA magas szintű, Magyarországgal foglalkozó diplomatái megnyilatkozásaik alapján időnként nem a világ legerősebb, szabadságeszmék iránt elkötelezett állama képviselőinek, hanem a magyar posztkommunista-liberális oldal politikusainak tűnnek.

A magyar választók idén április elején már hetedszer dönthetnek szabad választásokon arról, hogy kik képviseljék őket a törvényhozásban, illetve ki legyen kormányon, illetve ellenzékben a következő négy évben. A kommunizmus évtizedeiben e demokratikus vívmányt irigyeltük legjobban a nyugati világtól. Kérem, hogy segítse elő, hogy az Ön hazájában is fogadják el minél többen azt, hogy ez a jog Magyarország polgárait is megilleti és nem szorulnak külső segítségre a saját jövőjükről szóló döntésükben.

Egy magyar mondás szerint a rossz főpróba a jó előadás biztosítéka. Jövőbeni nagyköveti tevékenységével kapcsolatosan bízunk benne, hogy az Ön szenátusi meghallgatásán elhangzottakat is eszerint kell értelmezni.

Budapest, 2014. január 21.

Tisztelettel:                
Gulyás Gergely”

(A kijelölt amerikai nagykövetnek írt levelét Gulyás Gergely bocsátotta rendelkezésünkre.)