„Elmesélem, bár titok: húsz éve, újságíróként részt vettem egy leplezett elfogásban. A titkos figyelők valamiért nem várták meg a kommandót, és lekapcsolták a fegyveres tettest. Az akciócsoport nem akart dekonspirálódni, ezért nem szálltak ki a titkos lakóbuszból, így a »kukkosok« az én autómba nyomták az elfogottat, hogy vigyem be a »főkapra«. Nem vittem. Tonhauser ezredes (van-e, ki e nevet nem ismeri?) utóbb csúnyán leteremtett, mert nem segítettem őket. Visszakérdeztem: te egy veszélyes bűnözőt elfuvaroztál volna bilincs nélkül? Azt mondta, nem, bocs!
Tonhauser ezredes, aki vitathatatlan tekintély még ma is, sohasem szervezett volna hülye elfogást a Belváros közepére, ha nem muszáj. Igaz, ő ma már a múlt embere… Nagyon sajnos!
Viszont engem nem is lőtt meg egy kommandós se…”