Szigorúan elutasítok minden élcsapathitet

„Legutóbbi lapszámunkban Kiss Viktorral készült interjút közöltünk. Ő azt mondta, hogy jönni kell egy új, elkötelezett baloldali értelmiségnek. Te ide sorolod magad? Elkezdődött már az egymásra találás?

Igen, bizonyos értelemben remélem, hogy igen. Ha értelmiségin nem azt értjük, hogy valaki meg szeretné mondani, ki legyen a miniszterelnökjelölt, valakit, aki mindent jobban tud, és ha hússzor téved, akkor huszonegyedszerre is ő akarja megmondani a tutit. Nem olyasvalakit, akit Illyés Gyula képzelt például, aki még vízvezetékszerelőként is illetékes és népét lángoszlopként vezeti. Hanem aki részt vesz a nyilvános beszélgetésben annyira okosan, amennyire képességei engedik, nem irányt mutat, hanem megvitatható javaslatokat tesz. Baloldali vagyok, igen, de nagyon szigorúan elutasítok minden élcsapathitet, minden leninizmust, nem gondolom, hogy a Pártban születne meg, jönne létre a proletariátus voltaképpeni osztálytudata. A magyar baloldal egyik komoly baja, hogy legnagyobb gondolkodója, Lukács György egyre inkább eltávolodott pályája során Szabó Ervin anarchoszindikalizmusától és egyre inkább Lenin hatása alá került. Szóval az óbolsevik álláspont tejesen idegen tőlem, ahogy mindenféle forradalmi terrortól és egyáltalán mindenfajta erőszaktól irtózom. Úgy gondolom, hogy a bolsevizmus a baloldaliság gyermekbetegsége csak, amelyet végképp ki kéne nőnie. Viszont azt is gondolom, hogy a jelenlegi kurzus liberális kritikája semmit nem ér, amikor pedig megállapíttatik, hogy ez a szegénység hatósági üldözésében élenjáró, az underclass kiszélesítésén és nyomorúságának elmélyítésén dolgozó hatalom »államszocialista«, már vitázni sincs kedvem, legyintek. Nem fontos. Az ancien régime, amelyet felváltott a fülkeforradalom, végérvényesen múlttá vált. Nincs vele dolgunk azon kívül, hogy megkíséreljük levonni a tanulságokat. Most tényleg jönnie kell egy a Gyurcsány vagy Mesterházy, Mesterházy vagy Bajnai-vitán némiképp túlmutató perspektívákkal előálló baloldali nemzedéknek. Egyelőre hagyni kéne a pártokat, a politikai osztályból kitaszítottakkal lenne dolgunk. Baloldali társadalmi bázis nélkül nem lehet politizálni- ezt a PM kényszerű kompromisszumai is mutatják. A PM-ben sok fontos ember politizál jelenleg, de most attól tartok, hogy ez tévút, bár tisztességtelen volna tagadni, hogy nekem is voltak illúzióim. Legyen nekik igazuk, persze. Másrészt az LMP, ahol szintén vannak barátaim, remek emberek, a romantikus antikapitalizmus irányába mozdult el, ezt is csapdának látom. Ha elmegyek szavazni egyáltalán, nyilván vagy az egyiket vagy a másikat választom majd (valószínűleg fely vagy írással fogok dönteni), de túlzottan nem lelkesítenek most ezek a dolgok.

Sok baloldali keményen támadja a liberálisokat egyre nyíltabban megfogalmazva, hogy az negyedszázados ténykedésük nélkül Orbán nem juthatott volna ilyen túlzott hatalomhoz. Te egy írást szenteltél a »liberálisozás« elleni küzdelemnek, de a cikk sok szempontból olyan volt, mint egy vádirat, tökéletesen soroltad vétkeiket. Baloldaliak és a liberálisok a magyar történelemben szinte mindig egymás mellett álltak. Hogy alakult ki a mostani helyzet és merre van előre?

A rendszerváltó magyar liberálisok nagyobb része már nem tekinti saját hagyományának a magyar progressziót. Inkább a Monarchia idején uralkodó liberalizmushoz kötődnek. A fiatal liberálisok, akik eredményesen csináltak maguknak fórumokat, akik a netes újságírás mainstreamjét jelentik (index, 444, hvg.hu stb) abban egyertértenek velünk (és ezt értelemszerűen az ifjúkonzik sem látják másként), hogy 2010 elé nincs visszatérés, és ők lényegesen hatásosabban alakítják nálunk a közgondolkodást. Miközben a protesztmozgalmak balos karaktere nehezen félreismerhető (még ha persze mindenki tiltakozik is ellene, nehogy összekeverjék az MSZP-vel), csak nem tudják megőrizni az arcélüket. A Milla eltűnt, beolvadt, a HaHa alig ad magáról életjelt, ha igen, az is leginkább a dezorientáltságukról tanúskodik. A spontaneitás jó dolog, de az erő, talán az intellektuális erő hiányzott ahhoz, hogy igazán meg tudják mozgatni ezek a mozgalmak legalább középtávon legalább a saját nemzedékük fantáziáját. Ezen érdemes lenne elgondolkozni, én már próbáltam, de nem jutottam messzire. A liberálisokkal együtt kell működni sok mindenben, a formális szabadságjogok és garanciáik nekik és nekünk egyaránt fontosak. (Jó lenne, ha ők is komolyan vennék itthon is, hogy az állampolgárok állami lehallgatása felettébb helytelen és aggályos, mert némely magyar liberálisoknak a Snowden-botrány kapcsán nincs bajuk az állam túltertjeszkedésével, inkább Snowdennel van bajuk). Más tekintetben meg politikai ellenfelek vagyunk, nincs ezen mit lamentálni tovább. Az az igazi baj, amikor a magát baloldalinak tartó, a liberálisokat kedvvel szidalmazó politikus, Szanyi Tibor arról beszél, hogy Pető Péter újságírónak nincs joga a véleményét leírni, amíg az újságja a párt pénzén él (ami különben nem is igaz), hogy ő tehát mintegy megvásárolta volna Pető véleményét. Aki a személyes véleményt áruként kezeli, azt nem nagyon tudom komolyan venni az eldologiasodás kritikusaként. Már csak ezért sem várnék semmit az MSZP »baloldali« fordulatától.”