Lehet is rám irigykedni, meg nem is

„- Bár nem tartjuk magunkat bulvármédiának, mégis csak folytassuk a személyeddel. A Magyar Narancs újságírója és a Hallgató Hálózat (HaHa) aktivistája vagy, illetve újabban jogvédőként is fellépsz. Hogyan határozod meg magad?

- Az újságírásnak szentelem a legtöbb időt, ezt már életvitelszerűen folytatom. Az, hogy jogvédő lennék, elég erős kifejezés, hiszen bárki fordulhat az ombudsmanhoz, vagy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Ez a dolgok normális rendje. Ha jó kifejezést akarunk találni arra, amit csináltam, akkor talán jogérvényesítésnek nevezném. (...)

- Tavasszal azt mondta neked Rónai Egon az ATV-ben, hogy a HaHa eltűnt, belepte a márciusi hó. A hó már régen elolvadt, de a HaHa nem került elő. Miért?

- Valóban eltűntünk a nyilvánosságból, de ez nem először fordul elő. A HaHa akkor szerepel többet a hírekben, amikor felpörögnek az események a felsőoktatás körül. Egyébként úgy gondolom, hogy ha nem is értük el az összes célunkat, van, amiben meghátrálásra késztettük a kormányt. A hatalom jól érzékelte, hogy az állami ösztöndíjak kérdésében kell engednie, hiszen emiatt vonultak a legtöbben az utcára. Be kell látnunk, hogy a többi kérdés nem érdekelte annyira a hallgatókat, hogy újabb utcai megmozdulásokat tudjunk szervezni.

- Vagyis a hallgatók passzívakká váltak.

- Igen. A kormány áttért egy tárgyalásos taktikára, amiben viszont mi nem vettünk részt, különösen miután a HÖOK érzékelte, hogy már nincs mögöttünk akkora támogatás. A tárgyalásokkal a teljes felsőoktatási érdekképviseleti szférát elhallgattatták, pedig most látjuk igazán, hogy a folyamatnak nem volt nagy eredménye, hiszen a kormánynak november 27-én kellett volna tárgyalnia az új felsőoktatási stratégiát, mégsem tette meg.”