Isztambul egy kicsit ma is Konstantinápoly, Törökország pedig egy picikét még ma is az Oszmán Birodalom, ha az emberek érzelmeit nézzük.
„Recep Tayyip Erdogan kormányfő szerint az isztambuli Hagia Szophiát nem kellene megváltoztatni, ám a török légitársaság magazinja rámutatott, egyáltalán nem is szabadott volna a mecsetet múzeummá átalakítani. Az Hagia Szophiával a fő probléma valószínűleg az, hogy túlságosan híres, emellett szimbólumként is lehet használni. Mecsetté való visszaalakítása azt mutatná, hogy az AKP irányította Törökország mégis az oszmán múlt felé kacsingat, szólna az Európai Unió is a vallásos érzések tiszteletben tartásáról meg annak hiányáról, és mindenki számára kiderülne, hogy a történelem rettentő régi eseményeit sem szabad elfelejteni. Görögország azonnal hivatalosan tiltakozott, arra hivatkozva, hogy a keresztények vallási érzelmeit sértik a régi templomaik átalakításáról szóló bejelentések. De nem csak erről van szó. Iznik csak a törökök számára mond valamit, mi Niceaként ismerjük, az egyházi zsinat helyszíneként, de Kis Mukk is itt született.
Csúnyán elbánt a történelem velünk, keresztényekkel, és velük, mozlimokkal is. Egymást csapkodtuk szorgalmasan évszázadokon át, majd felvilágosodtunk, elhagytuk a birodalmat, a királyt, a vallást, hogy most, a XXI. század elején ugyanazokkal az ősrégi aggodalmakkal szembesüljünk, mint akár ezer éve. A hitehagyott és szélsőségesen szekuláris Európa az ő szemükben keresztes hadsereg is lehet, mi pedig úgy tekintünk rájuk, mint görbe handzsárt szorongató janicsárokra, akik bántani akarják a templomainkat. Pedig egyik sem igaz, csak régi sztereotípiák, amelyeket az aktuális uralkodó elit mindig kihasznált. Mert ha mecsetté alakítják át az Hagia Szophiát, Törökország büszke lesz, ez az érzés pedig befolyásra és lírára is váltható.”