Az egész NAV-botrányból a dosszié színe az, amit biztosan tudunk. Amúgy nincs is botrány.
„Úgy álmodozik Horváth András és a mögötte kígyózó emberi százlábú az 1000-1700 milliárdos csalásról, mint valami talált pénzről, amiért csak le kell hajolni. Csak szándék kell hozzá és becsületes NAV dolgozók. Akkor aztán másnap már faraghatjuk elefántcsontból a kispesti rendelő budijának kilincsét, építhetünk párezer panorámás lakást a hajléktalanoknak, meg egyébként is minden sokkal jobb lesz. Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, de most nem hitelből, hanem Ceausescu elveszett kincséből a multik által elcsalt adóból. Végre megint az lesz a politikai lényege, hogy kinek és mennyit adjunk a végtelen pénzből.(...)
A sokat emlegetett 1000-1700 milliárd inkább 30-50 milliárd lehet. Magyarországon a teljes adórés, ami a megállapított, de nem fizetett adókat jelenti, az billeg 1000 milliárd környékén. Általánosan elfogadott szám, ami mögött komolyabb módszertan van, mint egy szerencsétlen NAV-alkalmazott spekulációja. Abban pedig benne van a kínai piac, a kiskocsma, a gyerek fűnyírása a szomszéd nénikének, a tönkrement cégek és természetesen a multik által elcsalt adó. Ennyit Ceausescu elveszett aranyáról.
Persze 50 milliárdért még 200 ember sem megy tüntetni. Annyit napi szinten elvernek idiótaságokra. Nem tétel. Kijön belőle talán egy völgyhíd és néhány 30 centiméteres kilátó.
Az egyetlen konkrétum, amit a tüntetők hitelesen toltak, az a zöld dossziék lengetése volt. Mert az egész NAV-botrányból a dosszié színe az, amit biztosan tudunk. Amúgy nincs is botrány.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Hazánk a kínai tőke egyik legnagyobb európai célpontja lett.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Nem szabad hagyni, hogy a politikai korrektség jegyében elfojtsák az európai polgárok józan többségének közvetlen vagy az általuk megválasztottakon keresztül érvényesülő akaratát.
Egyre vonzóbb célpontnak számít hazánk.
Brüsszel több, évek óta érvényben lévő hazai intézkedést szeretne már a múltban tudni. Ráadásul egy sokakat érintő kedvezménytől is azonnal megfosztaná a magyarokat.
Erről fog szólni a tavasz.
