A lúzerekre!

„A szó maga a mi nyelvünkben szláv eredetű. Akkor hát én is az vagyok egy kicsit. A betlehemi csoda a zsidóság történetének része, így hát oda is tartozom. Amiként az éppen arra uralkodó rómaiak kárhozatos szerepétől eltekintve, az egyetemes római katolikus egyház születése is köthető e naphoz – tehát ide is tartozom. És minden ünneplő Jézus-hívő egyházban megtalálom magam ilyenkor. (...)

Miért ne legyen ez a hátha alkalma, miért kellene megállnunk félúton, a szikkadt igazságnál? Miért ne próbálnánk meg ilyenkor magunk felé fordítani és a megértés szándékával olvasni mindazt például, ami körünkben immár a negyedik karácsonyát éli? Íme hát: »Ámde nem szeretem«, de tisztelem az embereket, akik örömmel látják 2010 óta megkergetve a félelmetes bankokat, betyárvirtusnak élik meg dézsmálásukat, átérzem, hogy félnek a domború mellkasú meg a kis fejű cigányoktól is, nem bánják, ha valaki odateszi magát, és mögüle kiabálhatják ki magukból a szorongást, el tudom képzelni, hogy örömöt okoz az ígéret, mely szerint nem vihetik ki innen a kapitalisták a hasznot, mint a szovjetek az uránt és a jó magyar búzát, hogy mindenki boldogul, aki szépen dolgozik, és senki, aki csak a markát tartja, vagy nyomja be oda, ahol nincs keresnivalója. (...)

Tisztelem, ámde nem szeretem ezt a világot, amelyet idáig leírtam, mert nincs benne merészség, fantázia, méltányosság, jóérzés és szeretet szemernyi sem. Belátom érvényességét, de nem szerethetem, mert – egyszerűsítsük le erre – nem akar tudni Artabánról. Aki ha lemaradt, hát lemaradt. Ha egyszer lúzer! Artabán Gáspár, Menyhért és Boldizsár társa volt, szintén napkeleti bölcs – csillagokkal foglalkozó tudós ember –, aki három társával együtt indult volna útnak a betlehemi csillag nyomán ajándékokkal köszönteni a megjósolt megváltó király születését. Pénzzé is tette mindenét, hogy vegyen három páratlan drágakövet. Elindult a három másik »királlyal« megbeszélt találkozóra, de útközben egy beteg, szenvedő emberrel találkozott, megállt, és segített rajta. Sok időt veszített így, a többiek nem várták meg.”