Világnemzet

„Ebből megérthetjük, miért téveszme a Magyarországon általánosan elterjedt nézet, miszerint mindenki automatikusan a magyar nemzet tagja, aki magyarul beszél. Magyarország a XIX. században még a francia modellt próbálta követni a többnyelvűen »egységes magyar politikai nemzet« koncepciójával, ehhez azonban sajnos nem sikerült megnyerni megfelelő intézkedésekkel az ország nemzetiségeit. Ez volt az igazi nemzeti tragédia, amelynek Trianon már csak a tragikusan elkerülhetetlen következménye lett. Az ország régi integritása akkor sem maradhatott volna fönn, ha a Központi Hatalmak megnyerik az első világháborút: akkor Ferenc Ferdinánd régi koncepciói valósultak volna meg a német Mitteleuropa keretében. És mivel a közös nyelv önmagában nem elégséges, hanem a nemzet létezéséhez egy tényleges közösségi lét, egy tényleges együttélés is szükséges, reménytelen ábrándkergetés a Trianonban elszakított magyar etnikumok »nemzetegyesítése«. Hagyján, hogy a különféle területeken mára sokszor másként alakultak a tradíciók, sőt még a nyelvhasználat is divergál, az igazi probléma az, hogy hiányzik a közös érdek. Ami Magyarországon történik, legyen bár jó vagy rossz, nem befolyásolja a más államokban élő magyarok életét. Akkor sem, ha a magyar állampolgársággal járó szavazati joguk van, amire egyébként kérdés, hogy ők maguk mennyire tartottak igényt, s mennyire a magyar nacionalista pártok tukmálták rájuk, sajátos szavazatvásárlásként. Bizonyos becslések szerint a kárpátaljai magyarok fele, a vajdasági magyarok harmada, az erdélyi magyarok negyede igényelte a kettős állampolgárságot. Nos, Ukrajna nagyon távol áll az Európai Uniótól, Szerbia már közelebb, Románia pedig benne van ugyan, de nem tagja a schengeni övezetnek, s végül Szlovákiából, amely az övezetnek is tagja, igen kevés az igénylő. (Ebben nyilván szerepe van ugyan az ottani tiltó törvénynek, de hát hasonló törvény Ukrajnában is van!) Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az igénylők közt kevés az idős ember és több a fiatal, nyugodtan levonhatjuk a következtetést: itt nem annyira a magyar haza és a »nemzetegyesítés« iránti nosztalgia, mint inkább a migrációs hajlandóság játssza a főszerepet.

Ráadásul az elhibázott »nemzetegyesítési« koncepció káros következményekkel is jár. Már annak idején az ún. »magyarigazolványok« bevezetése tönkretette azt az erdélyi román-magyar közös kezdeményezést, amely Erdély autonómiáját célozta. A kettős állampolgárság rendszere nyilván még inkább elkülöníti egymástól az Erdélyben együttélő románokat és magyarokat. S végül a területi autonómia követelése a kettős állampolgársággal párosulva nyilvánvalóan elfogadhatatlan a román állam számára, s akkor is az lenne, ha föladná az »egységes nemzetállam« úgyszintén téves koncepcióját. Kitűnő elemzést írt erről a neves osztrák társadalomfilozófus Rainer Bauböck (egyik vezetője a firenzei székhelyű European University Institute-nak, amely posztgraduális és posztdoktori tanulmányokra alakult, s amelyben ma már 20 tagország működik közre, így Kelet-Európából Lengyelország, Lettország, Észtország).”