Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
A Kúria azt a közkeletű nézetet fogadta el, amely szerint az ügyfelek bizonyos haszon, előny reményében vették fel a kockázatos devizaalapú kölcsönöket.
„Első olvasásra úgy látszik: a Kúria azt a közkeletű nézetet fogadta el, amely szerint az ügyfelek bizonyos haszon, előny reményében vették fel a kockázatos devizaalapú kölcsönöket, hiszen a forinthitelért jóval magasabb kamatot kellett volna fizetniük. Ezt úgy fordíthatnánk le: aki ilyen körülmények közt is aláírta a szerződést, magára vessen. Nem éppen az ügyfelek mellett szól az a további megállapítás sem, amely szerint a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a szerződés érvényben maradjon. Ez annyit tesz, hogy – ha netán pereskedésre kerülne sor – a kisebb hibát törölhetnék a megállapodásból, a lényeg azonban változatlan maradna: a tartozást meg kellene fizetni. Példaként említhető az az eset, amelyet pár hónapja bírált el a Kúria, és úgy rendelkezett, hogy az árfolyamréssel eltérései utólag korrigálhatók. Tegyük hozzá: az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés problematikája egyelőre nem került terítékre, mert a legfőbb ítélkező fórum ebben a tárgykörben az Európai Bíróság ítéletére vár. (...)
Kevés figyelmet kapott, de talán az egyik legérdekesebb része a határozatnak, hogy vajon módosíthatja-e a bíróság a devizaalapú hitelszerződést. Az eddig nyilvánosságra hozott szövegből úgy látszik, szinte sohasem. A törvény szerint a módosítás akkor lenne lehetséges, ha a körülmények utóbb annyira megváltoznak, hogy ezzel sérül egy-egy ügyfél lényeges jogos érdeke. Ilyenkor a joggyakorlat általában az egyedi, személyes szempontokat mérlegeli. A Kúria most úgy látta: az elmúlt évek társadalmi, gazdasági változásai nem egy-egy esetben, hanem tömegesen okoztak hátrányt a bankok ügyfeleinek, ez pedig már egy másik kategória.
Emiatt a nem kívánt hatások kiküszöbölése nem bírói, hanem törvényhozói szerződésmódosítással történhet meg. A feladat visszakerült a jogalkotókhoz. Egy korábbi alkotmánybírósági határozat egyébként már rögzítette ezt a verziót. Az Alkotmánybíróság közvetlenül a rendszerváltozás után lehetővé tette, hogy az Országgyűlés három százalékról tizenkét százalékra emelje fel a régebben felvett lakásépítési kölcsönök kamatát. Az indok akkor az volt, hogy a társadalmi, gazdasági átalakulás miatt a költségvetés nem tudja tovább vállalni a szerződésben megjelölt kamattámogatást.”