Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A népesedéspolitika bár igazolhat legitim állami lépeseket, ezek közé nem tartozik az egyéni jogok korlátozása.
„Már megszokhattuk a sorozatos jogsértéseket. Hiába szólt már a kérdésről az Alkotmánybíróság egy nyolc évvel ezelőtti határozatában, hiába nyilvánította ki, hogy az önrendelkezési jog népesedéspolitikai célú korlátozása nem alkotmányos – megszokhattuk, hogy ennek az érvnek nincs súlya. Ahogy annak az érvnek sem, hogy a nők diszkriminációja elleni ENSZ Egyezmény (CEDAW) is kiemeli: az államoknak kötelessége biztosítani, hogy a nők szabadon dönthessenek a gyermekeik számáról, a szülések között eltelt időről és azt, hogy álljanak rendelkezésre az ehhez szükséges módszerek. (...)
A művi meddővé tétel szigorítása azonban beleillik abba a sorozatba, ami jól jellemzi a kormány felfogását a polgárok legintimebb döntéseiről, a gyermekvállalásról. Az egyéni döntés tiszteletben tartása helyett, annak alárendelése látszólag népesedéspolitikai céloknak, valójában a döntés ideológiai alapon való befolyásolása. Ez az intézkedés újabb a sorban, ami a polgárok önrendelkezésének, magánszférájának megsértésével kívánja megállítani a népességfogyást. Azonban a népesedéspolitika bár igazolhat legitim állami lépeseket, ezek közé nem tartozik az egyéni jogok korlátozása. A gyermekvállalás megkönnyítése és a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek elleni küzdelem olyan ösztönzők az állam részéről, amik nem avatkoznak bele alapvető jogok gyakorlásába és ráadásul hatékonyan képesek fellépni a legitim állam cél érdekében, ha az a népességfogyás megállítása, esetleges visszafordítása. Ráadásul ahogyan az abortusznál is, ez esetben is egyértelmű, hogy népességnövekedésre nem lehet számítani, tehát a cél valójában az állam szerint elítélendő döntések korlátozása.
A tervezett szigorítás újabb lépés a polgárok magánszférájába való beavatkozásba – fokozatosan, kis lépésekkel elvonni már megszerzett jogokat úgy, hogy az érintettek észre sem veszik hogy mi történik. Az abortuszhoz való hozzáférés kapcsán láthatjuk, hogy a taktika először az erősen stigmatizáló közeg megteremtése, majd a megszerzett jogok bővítése helyett azok szűkítése, de legalábbis ennek a lehetőségnek a folyamatos napirenden tartása. Ráadásul hasonlóan az abortusztablettához való hozzáférésmegakadályozásához, itt is egy korszerű, orvosilag elismert eljárástól akarják »megvédeni« a polgárokat.”