Nem hallgatnak a románok a magyar ellenzékre, tömegével hagyják el hazájukat
Magyarországra tízezrek költöznek Romániából, Romániába hazánkból szinte senki sem.
Szinte minden érdemi változás a megfelelő irányba, egy, a mainál komolyabban vehető parlamenti munka felé mutat.
„Jelentősen javulhat a minőségbiztosítás, a törvényszövegek koherenciájának, jogi megfelelőségének ellenőrizhetősége. Egyrészt a szakbizottság, másrészt – immár kifejezetten a koherenciát vizsgálva, önálló tartalmi javaslatokat már meg nem fogalmazva – a törvényalkotási bizottság is vizsgálja, emellett javítja és szűri is a módosító javaslatokat. Emellett a mai záróvita megmarad, de azt csak az előterjesztő vagy a Kormány, és csak a jogrendszeri vagy belső inkoherencia megszüntetésére kezdeményezheti.
Ennél a három szakasos szűrésnél is fontosabb azonban, hogy az egységes javaslatot, azaz a bizottság által javasolt módosításokkal egybeszerkesztett szöveget immár nem a módosító javaslat elfogadása után, hanem azt megelőzően kell elkészíteni, azaz az Országgyűlés végre látja is majd, hogy mit szavazott meg. A törvényalkotás ezekkel a módosításokkal sem gyorsabb, sem lassabb nem lesz, viszont a redelkezésre álló időnek jóval nagyobb része telik majd érdemi munkával (koncepcionális vitával, a szöveg alakításával).
Nem akarjuk elvenni a dicséret élét, de óhatatlanul felmerül az emberben, hogy ha amúgy képes ilyen javaslat előkészítésére is a kétharmad, akkor miért nem tette ezt egyszer sem a ciklus folyamán. A válasz valószínűleg abban keresendő, hogy nem akadályozta a koncepcióalkotást a töredékes valóságismeret és a hatásvizsgálatok hiánya: itt kivételesen elég sok idejük volt a frakcióknak megfigyelni, hogy mi működik rosszul, ki se kellett menni hozzá a munkahelyükről. Persze az is jogos kérdés, hogy egy ennyire kaotikus törvényalkotási ciklusnak miért a végén születtek ezek a javaslatok, de egyelőre örüljünk annak, hogy a nyilvánvalóan ellentétes irányba ható, az egynapos törvényalkotás gyakorlatába lassan beleszerető kormányzás mellett a cikluszáráshoz igazodva egyáltalán megnyílt egy kegyelmi pillanat a törvényalkotás ésszerű mederbe terelése előtt.
Már csak két dologtól tartunk. Az egyik az, hogy az új házszabályhoz benyújtott módosító javaslatokkal vagy – stílszerűen – zárómódosítókkal az eljárásban akkora lukat ütnek, amin bármely fontos ügy átfér, így aztán mindegy is lesz, hogy mi a főszabály, ha úgyse aszerint jár el a Ház.
A másik veszélyt azonban ennél is nehezebb elhárítani. Ahhoz ugyanis, hogy a törvényalkotási eljárás új modellje működni is tudjon, alapvetően kell újragondolni a bizottságok szerepét.”