„Az idei év történései közül három fontos, a megvalósulás különböző szakaszaiban lévő eseményt emelnék ki. Elsőként említeném, hogy nem kis erőfeszítések árán elkészült a feldolgozó, mely a leglátványosabb eleme a Mád-bor mögött felálló integrációnak.
Legkorszerűbb infrastruktúrával felszerelt épületünk elkészültével az integráció még tovább erősödik, ennek révén pedig a településünkön élők, a mádiak is végre magukénak érezhetik a fejlődést, hisz nekik is a szőlő a mindenük. Ahogy az egész borvidéken, így Mádon is több azon emberek száma, akik nem kommunikálnak a nyilvánossággal, de ők is - valamennyien - a génjeikben hordozzák azt a különlegességet, amit a tokajiság jelent.
A borvidék újjáépítéséhez szükség van mindnyájukra!
Másik kiemelendő történés, hogy az adminisztrációs előírások teljesítésével, lassan sikerül visszahódítani a szőlőművelés és borkészítés számára a Király mellett fekvő Kővágó-dűlőt. Végül pedig öröm a javából az idei évjárat. A Szent Tamás Szőlőbirtok életre hívása óta munkál bennem egy terv, ami most megvalósulni látszik - mert végre a Szent Tamás birtok eddigi öt évjáratából idén elkészült az első szamorodni -, ehhez a vezérfonalat a 2003-as Szepsy Dániel Szamorodni adta.
Ez lebegett a szemeim előtt mikor hozzáfogtam a készítéséhez. A bor egyelőre még erjedőben... Különlegessé teszi ezt a bort, hogy »új« dűlő, a tállyai Dongó-dűlő adja az alapanyagát, azaz dűlőszelektált szamorodniról beszélünk. Ez az első osztályú dűlő egyébként még számos lehetőséget tartogat. A Dongó-szamorodni elkészítésével elindult a tállyai dűlők feltérképezése.
Amit terveztünk és szerettünk volna elkészíteni ebben az évben, az előre megálmodott minőségben azt sikerült végrehajtanunk mind a Szent Tamásban mind pedig a Szepsyben. Ennek szellemében futunk neki a jövő évnek, azaz a mostani állapotot tekintjük zéró pontnak. Tudjuk, hogy mindig van még sokkal magasabb szint.”