One does not simply buy CELOFÁN

„Még mindig Pápán vagyok, most celofánt akartunk venni a SPAR-ban. Kerestük a csomagolópapírok között, sehol semmi. Kérdezzük az eladót, hogy elkapkodták-e az ünnepek alatt, de kiderült, hogy a helyzet sokkal viccesebb. Mondom:

-Menjenek el a pénztárhoz, ott kérjenek egy kódot, aztán arra fogják kiadni majd a celofánt. 49 forint lesz.

WTF.

Megyünk a pénztárhoz, fizetünk, kérünk celofánkódot. A pénztáros telefonál a főpénztárosnak, hogy a vevő celofánt szeretne venni. Kap egy kódot a főpénztárostól, de ő maga nem adhatja ki a celofánt, azt csak a vevőinformációs pultnál adhatja ki a főpénztáros.

WHAT THE ACTUAL FUCK.

Elmegyünk a celofánkóddal a vevőinformációs pulthoz, megvárjuk míg jön a főpénztáros, megmutatjuk neki a celofánkódunkat, ő pedig iktatja a kódot egy füzetbe, ezután eltűnik pár percre hátra.

Itt már kezdtük köztörvényes bűnözőnek érezni magunkat.

Szóval még 1-2 perc várakozás, és kezünkbe került egy ív CELOFÁN. Csak ezután mertük megkérdezni a nőt, hogy ezt most így mégis miért.

A Válasz:

A Celofán átkerült a dohánytermék-kiegészítők közé, így csak trafikban árulható. A sparban volt/nincs nemzeti dohánybolt, szóval bolt nincs, de a termékei viszont nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, ezért celofánt csak így, speciális könyveléssel, ellenőrzött körülmények között adhatnak ki.

Hát így. Remélem nem lesz bajunk belőle.”