Vagy azt gondolta, oké, eltaktikázgatunk még egy darabig, megtehetjük, megnézzük, kivel, mivel, hogyan járunk jobban. Amikor az első tüntetések, még a vilniusi megállapodás november 29-én esedékes aláírása előtti napokban kirobbantak, ukrán újságíró barátom azt vélelmezte, a hatalom szervezi ezeket, hogy több hitelt és támogatást tudjon kialkudni. Mindegy, hogy az EU-tól vagy az oroszoktól. Nem tűnt hülyeségnek a felvetés, senki nem várt revolúciót. Miért pont most vettek volna ekkora fordulatot az események, ha még Timosenko bebörtönzésekor sem történt semmi érdemleges? Néhány ezren utcára vonultak akkor, mérgesen, szomorúan, aztán hazamentek. Janukovicsék joggal érezhették úgy, hogy bármit megtehetnek.
A láng váratlan fellobbanását sokféleképpen magyarázzák az elemzők. Egyrészt, az évek óta fejetlen ellenzék megérezte a vérszagot, másrészt az embereknek megint egyszer elegük lett a korrupcióból és a reménytelenségből. Érdekes körülmény: sokan tényleg nem tudják, nem az európai uniós tagságra mondott halogatós nemet az elnök, hanem a folyamat első lépésére. Nem tudják, hogy a beteljesülésre ezer évet kellene úgyis várni, és nem lesz kapásból kétezer euró a havi fizetésük. Igazából csak annyit akarnak, hogy ezek, akik már megint nem csinálnak semmit, és azt is rosszul, menjenek végre a pokolba, és őket meg ne büntesse meg a sunyi közlekedési rendőr minden második kanyarban.
December 9-én kb. az a kérdés, hogy az ellenzék bele tud-e állni a bunyóba rendesen. A hatalom a Majdan népének november 30-ai véres szétzavarásával súlyos taktikai hibát vétett. Könnyen lehet, hogy ha az a botrányos, a minszki gyakorlatot idéző akció nincs, mindenki hazament volna régen. De lett, és az emberek nem mentek haza, azok után sem, hogy a parlamentben múlt kedden nem sikerült elérni az Azarov-kormány menesztését. Ezt a legutóbbi vasárnap 300 ezres nagygyűlése és Vlagyimir Iljics Lenin sanyarú, de jól megérdemelt sorsa szemléletesen illusztrálja. Ebben a pillanatban minden adott ahhoz, hogy a szembenállás állóháborúként folytatódjon. Az ellenzéki koalíció mellesleg különös képződmény. A bokszbajnok Vitalij Klicsko – aki egyre ügyesebben szónokol, és aki mellé a németek már odaálltak – UDAR-ja (Ütés) és az Arszenyij Jacenyuk vezette, Julija Timosenko-féle Batykivscsina (Haza) mellett benne van Oleh Tyahnibok ultranacionalista Szvobodája (szabadság) is, amely normális esetben még kevésbé rajongana az EU-ért, mint a magyar Jobbik. Hiába, mókás dolgokat produkál olykor az élet.