Meddig terjeszthetők tovább az emberi jogok?

2013. december 11. 15:35

A jogegyenlőség és a diszkrimináció-mentesség jogos követelményétől a pozitív diszkrimináció, a különböző kvóták és a többletjogok követeléséig jutottak.

2013. december 11. 15:35
Bakó Bea
Mandiner

Tegnap volt az emberi jogok világnapja, mivel hatvanöt évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni rajta, hogy miért jött létre eredetileg ez a nyilatkozat, és sokan miket kérnek számon ma az emberi jogokra hivatkozva.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának az volt a célja, hogy a II. világháború tapasztalatai után rögzítse: melyek azok a jogok, amelyek feltétel nélkül minden embert egyenlően megilletnek és így elkerülhető legyen, hogy még egyszer bárkinek az emberi mivoltát, méltóságát megkérdőjelezzék és emberi életeket eszközként kezeljenek.

Nyilatkozat olyan alapvető jogokat deklarál, mint az élethez, szabadsághoz, személyi biztonsághoz és szabad mozgáshoz való jog; és kimondja többek között, hogy mindenkinek joga van a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz, a szabad véleménynyilvánításhoz és a békés gyülekezéshez. A dokumentum rögzíti a rabszolgaság, kínzás és embertelen bánásmód tilalmát; valamint a legfontosabb büntetőjogi garanciákat, amilyen például az ártatlanság vélelme, vagy a pártatlan bírósághoz és tisztességes eljáráshoz való jog. A dokumentum továbbá olyan, úgynevezett második generációs alapjogokat is nevesít, mint a munkához, a pihenéshez, vagy a szociális biztonsághoz való jog. Ez utóbbiak viszont nem„járnak” minden feltétel nélkül, hiszen érvényesülésük sok esetben az adott állam gazdasági teljesítőképességétől is függ. A Nyilatkozat rögtön az elején azt is leszögezi, hogy a benne foglalt jogok mindenkit egyenlően, mindenfajta megkülönböztetés nélkül megilletnek.

1948-ban teljesen helyénvaló volt, hogy mindezt rögzítették, hiszen akkoriban még a fejlett nyugati országokban is bevett gyakorlat volt a megkülönböztetés. Nem is kell feltétlenül Amerikáig és a feketék szeparációjáig mennünk, de Európa háza táján söprögetve érdemes megemlíteni például Svájcot, ahol a nők csak 1971 óta szavazhatnak. Nelson Mandelának – akitől épp most búcsúznak Johannesburgban – még volt miért küzdenie Dél-Afrikában, hiszen az apartheid alatt a feketék diszkriminációja tényleges probléma volt.

Ma azonban más a helyzet. A világ boldogabb részén – és a sok panasz ellenére ide tartozik Magyarország is – a cél megvalósult, a Nyilatkozatban foglalt jogok szinte minden alkotmányban szerepelnek és mindenkit megilletnek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne kellene ezek fontosságát továbbra is hangsúlyozni és észben tartani; azt viszont igen, hogy értékelnünk kell az eltelt hatvanöt évben elért fejlődést, aminek eredményeként a fejlett világban ezek a jogok a törvények szintjén mindenkit egyenlően megilletnek. Nyilvánvaló, hogy a törvények betűjétől elvonatkoztatva a valós érvényesülésre is tekintettel kell lenni, ami egyébként Magyarországon sem áll olyan távol az előírttól, mint amennyire egyesek láttatni szeretnék.

Ezt azonban sokan hajlamosak elfelejteni, és mind újabb – különböző alapon szerveződő – kisebbségek állnak be az emberi jogok alapján privilégiumokra áhítozók sorába. A törvények tökéletlen megvalósulására azonban nem a plusz jogok követelése a megoldás, mert ez éppen az annyira áhított társadalmi elfogadottság ellen hat. A jogegyenlőség és a diszkrimináció-mentesség követelményétől a pozitív diszkrimináció, a különböző kvóták és a többletjogok követeléséig jutottak, mert szerintük ezek vezetnek el az úgynevezett „esélyegyenlőséghez”. Az is kezd sokak számára a feledés homályába veszni, hogy az alapvető jogok nem abszolútak, hanem igenis korlátozhatók: mások jogainak védelmében, az ahhoz szükséges és arányos mértékben.

Egyes emberi jogok kiterjesztő értelmezése, már-már abszolutizálása ahhoz vezet, hogy lesznek egyenlők és egyenlőbbek – akik azonban még mindig nem érzik magukat eléggé egyenlőnek. Szem előtt kellene tartani, hogy az egyenlőség olyan dolog, ami mindig mások viszonylatában, a társadalomban értelmezhető, ezért akik elnyomva érzik magukat, jó, ha körülnéznek, mielőtt elkezdik a világgal szemben az abszolútnak gondolt „emberi jogaikat” érvényesíteni.
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 38 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
OberEnnsinnen
2014. január 13. 09:44
Ezeket a sok esetben extrém módon túlhajtott követeléseket pedig olyan "szervezetek" szítják, akik tagjait, vezetőit senki nem választotta, nem ellenőrizhetők, nem vonhatók felelősségre. Az őket pénzelők magas kerítésekkel, őrséggel védik saját s családjuk "emberi jogait". A világ sok országában - természetesen nálunk fokozottan - pénzelik a kollaboráns hasznos idiótákat. Mindezt kizárólag a társadalmi káoszteremtés céljából - szó nincs valódi emberi jogokról - mert e káosz, s nihil az ő pénzteremtésük, -gyarapításuk, végeredményben ellenőrizetlen hatalomgyakorlásuk alapköve. A történet sok szálon fut. Egy példa: Fischer Iván úgy látja, hogy Magyarország förtelmes irányban halad, ez az út romlásba vezet. A karmester a Fesztiválzenekar ottani fellépése alkalmából nyilatkozott egy müncheni újságnak. Természetesen a káosz-, nihilkreálás itt is tetten érhető: az az ember gyalázza az egyik illető népet, mely nép az adóforintjaival eltartja őt és családját (akiket, mint mondja F. I., Németországba telepített ki, félve a magyarországi antiszemitizmustól). Kíváncsi leszek: a Fesztiválzenekarból lesz-e valaki, aki egy elhatárolódó levelet megereszt a német újságnak. (Mellesleg F. I., már annyira "túlteljesít", ami az ő megnyilatkozásait az abszurd kategóriába sorolja be, az intelligens német olvasó számára.) Sokan viszont - a magyar Klubrádió - tudósítójának hála - megeszik a fischeri löttyöt (figyelem: nem moslékot írtam.) A "jogvédő" szervezetek pedig megkapták a napi muníciót... Hát így megy ez.
Berecskereki
2014. január 13. 09:44
Jog és szabadság Goethe mondta: "Három nehéz dolog van a világon: Úgy mondani igazat,hogy senkinek ne fájjon... Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen. ..És úgy érvényesülni, hogy senkit ne tapossunk el." Bakó Beáta mostani írásában megfogalmazottakkal pedig egyetértek.
citizen queen
2014. január 13. 09:44
Korrekt, találó cikk. Ez az egész emberijogizmus, meg PC-idiotizmus sajnos már önmaga paródiájába fordult át. Talán egyszer a helyére kerül.
catalina9
2013. december 20. 20:56
bbjnick http://bbjnick.blog.hu [Hozzászóló kiszűrése] 2013. december 11. 18:09 Az emberi jogizmus olyasféle cucc, mint a kommunizmus: apokaliptikus, messianisztikus ateista (valójában: sátánista) szekta. És az eredményessége is kb. hasonló:-[" Terroristák!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!