Ezt azonban sokan hajlamosak elfelejteni, és mind újabb – különböző alapon szerveződő – kisebbségek állnak be az emberi jogok alapján privilégiumokra áhítozók sorába. A törvények tökéletlen megvalósulására azonban nem a plusz jogok követelése a megoldás, mert ez éppen az annyira áhított társadalmi elfogadottság ellen hat. A jogegyenlőség és a diszkrimináció-mentesség követelményétől a pozitív diszkrimináció, a különböző kvóták és a többletjogok követeléséig jutottak, mert szerintük ezek vezetnek el az úgynevezett „esélyegyenlőséghez”. Az is kezd sokak számára a feledés homályába veszni, hogy az alapvető jogok nem abszolútak, hanem igenis korlátozhatók: mások jogainak védelmében, az ahhoz szükséges és arányos mértékben.
Egyes emberi jogok kiterjesztő értelmezése, már-már abszolutizálása ahhoz vezet, hogy lesznek egyenlők és egyenlőbbek – akik azonban még mindig nem érzik magukat eléggé egyenlőnek. Szem előtt kellene tartani, hogy az egyenlőség olyan dolog, ami mindig mások viszonylatában, a társadalomban értelmezhető, ezért akik elnyomva érzik magukat, jó, ha körülnéznek, mielőtt elkezdik a világgal szemben az abszolútnak gondolt „emberi jogaikat” érvényesíteni.