Ízléstelen jómódúak

„Sajnos a férfiak jelentős része – tisztelet a kevés kivételnek! – meg sem látja, hogy valami nincs rendben a külsejével, úgy gondolja, mivel a zakóját is és a kabátját is tekintélyes összegért vásárolta, már semmi probléma nem lehet. Jó hír azonban, hogy az eddig szinte kötelező »kistáska« vagy autóstáska kezd eltűnni majd negyvenéves szereplése után, bár azért a parlamenti közvetítések során fel-feltűnik olyan képviselő, aki laptoptáskája mellett görcsösen fogja az autóstáskáját is. Számomra mindez azért megdöbbentő, mert több mint két évtizede utazhat mindenki oda, ahová kedve, illetve pénztárcája engedi. Hogy létezik az, hogy a helyi nevezetességek megtekintése közben nem veszik észre, hogy a külföldi férfiak nem úgy vannak öltözve, mint ők? Vagy amikor sétálgatnak a különböző nyugat-európai városokban, a műszaki cikkeket árusító üzletek mellett egy-egy férfiruhaüzlet kirakatát is megnézhetnék. Így láthatnák, hogy a téli öltözet egyik legfontosabb kiegészítője a kalap, amelyre lehet legyinteni, hogy a modern kor modern embere már nem hord ilyesmit, de ha minden olyan férfi után, aki ma a bécsi Kärntner Strassén végigmegy kalapban, kapnék 100 eurót, nem is lenne rossz! Ha messzebbre megyünk, mondjuk a ködös Angliába, pontosabban Londonba, ez ott sincs másképp.

Ha viszont nem akarunk idegen példákkal élni, elég csak egy régi filmet megnézni, azonnal látjuk, hogy a magyar férfiak is tökéletes eleganciával jelennek meg a filmvásznon. Gondoljunk csak Jávor Pálra vagy Ráday Imrére, akik még véletlenül sem gombolták be a zakójukon található összes gombot. Tudom, most sokan azt gondolják, persze, könnyű volt egy filmszínésznek jól kinézni úgy, hogy a filmekben nem a saját ruhatárát használta, és azt is ráadta az öltöztető, de akkor nézzünk meg egy filmhíradót az ötvenes évekből, vagy a hatvanas évek elejéről. A gyári munkás is tudta, hogyan kell egy férfinak kilépni az utcára, sőt, az MSZMP KB tagjai, de maga Kádár János is tudta. Ma sokszor van olyan érzésem, ha sétálok a Váci utcán, hogy a velem szembejövő férfiak éppen temetésre mennek, vagy onnan jöttek, mivel minden férfi feketében van. Ezt a remek színt elcsépeltté teszi az, hogy boldog-boldogtalan magára húzza a szinte csak cipőkanállal felvehető nadrágot a karcsúsított, rövidállású zakóval, hozzá felálló orrú, papírvékony talpú cipővel, mintha valamiféle egyenruhát hordana, David Beckhamnek képzelve magát. Ismeretlen a különböző színű kockás sportzakó, a tweedzakó, az Eszterházy-kockás öltöny, de ha mégis ilyet lát valaki a pesti utcán, szinte biztos, hogy viselője nem magyarul szólal meg.”