„Illetve hát sok millióan sokkal kevesebből, még pontosabban annál is kevesebből. A magyar társadalom fele szegény, de azt se túlzás állítani, hogy roppant szegény. Általában szegények a gyermekes családok, a csonka családok, a megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők és újabban azok a munkavállalók is, akiknek egykori tisztes jövedelmét a minimálbér, vagy a jóval gyengébb közmunkabér váltotta fel.
A gazdagok viszont nagyon gazdagok lettek. A magyar lakosság durván 1%-a a szuper-gazdagok világába tartozik, s közös ismérvük, hogy korábban a pártállami örökség, de ma már inkább az Orbán–Simicska klán kiszolgáló–övezetében találták meg a szerencséjüket. Talán pár ezerre vélhető a maguk kovácsolta szerencséből, esetleg piaci tevékenységükből igen tehetősekké váltak száma. Ez utóbbiaknak bizonyos mértékben még akár elismerés is kijár, sőt, egyeseknek csak az! Ám ne feledjük, a kapitalizmus messze nem a tisztességről, hanem leginkább a kizsákmányolásról szól!
A teljesen kizsákmányoltak alkotják a szegények tömegeit. Ők a kapitalizmus igazi sérültjei, áldozatai. A szociális Európa halványodó víziója márpedig róluk szól. Számukra keresünk az életük jobbítására új megoldásokat. Hogy kik? Mi, baloldaliak!”