Amennyiben a társadalom női tagjai (jogosan) kikérik maguknak, hogy juttatásaik esetében ne diszkriminálják őket, úgy öntudatosan gondolkodva ennek az inverzét is meg kell követelniük.
„A gender-indíttatású beadvány első blikkre kárt okozott az eddig ingyen mulató hölgyeknek, és, ahogy egyes kommentelők írják, a kezdeményezőt ezentúl bizonyára nagyon fogják szeretni a klubokban. Vajon ennyire egyértelmű lenne ez?
Teczár érve, amely szerint az ingyenes belépő a nemi szerepek sztereotip felfogására erősít rá, megvilágítható más nézőpontból is. Régről ismert ugyanis annak a nemi diszkriminációnak az esete, melynek eredményeként kialakult az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. [Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 151. cikk (1) bekezdése szerint »Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak.« Sajnálatosnak tekinthető ugyanakkor, hogy a korábbi Alkotmány 70/B. §-a nem került explicit módon alaptörvényi rögzítésre.] Lényegében ugyanezzel a problémával állunk szemben.
Amennyiben a társadalom női tagjai (jogosan) kikérik maguknak, hogy juttatásaik esetében ne diszkriminálják őket, úgy öntudatosan gondolkodva ennek az inverzét is meg kell követelniük. Nem meglepő ugyanakkor, hogy a szórakozóhely is hasonló érveléssel próbálkozott, melynek lényege az volt, hogy a belépő elengedése kompenzálja a társadalom hölgy tagjait a más területeken elszenvedett hátrányokért. Túl azon, hogy mennyire megmosolyogtató a Doboz heroikus önpozicionálása (a lökdösődős érvről nem is beszélve), épp ezen a ponton futunk körkörös érvelésbe: ha a lányok elfogadják a sztereotip szerepüknek szóló elbánást, akkor hogyan képesek egy másik fronton épp az ellenkezőjéért legitim módon küzdeni? Így, bár rövidtávon (például az aktuális buli estéjén) igaz ugyan, hogy a belépő fizetése költséget okoz a lányoknak, mindennek hosszútávú konzekvens következménye a férfiakkal történő hasonló elbánás melletti legitim érvelés.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
