Bárki, aki elindít egy érzést benned valójában csodát hoz az életedbe. Légy hálás érte, mert olyat mutat, amit eddig még nem éreztél- hisz minden megismételhetetlen. A mosoly, ahogyan rád néz, vagy épp megölel… kétszer nem történik meg ugyanaz. Képtelenség, ugyanis mindig mást kapsz - pontosan azt, amire szükséged van. Azt az ölelést, ami megnyugtat, vagy épp a tekintetet, ami felvillanyoz. Az persze már a te dolgod, hogy megtanuld elfogadni azt, hogy meddig tarott, és nem „csak még egy utolsót, csak még egyet, aztán mehet” könyörögni, miközben tudod, hogy semmiből sem kaphatsz többet, csak annyit, amennyit neked szántak.