Mindenkinek vagy senkinek: mit gondoljunk a levélben szavazásról?

„A Választási eljárási törvény a levélben szavazás lehetőséget kizárólag a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak tartja fenn, és közülük sem akárkinek. Kizárólag az a magyar állampolgár adhatja le szavazatát levélben az országgyűlési választásokon, aki nem rendelkezik állandó magyarországi lakcímmel. Ezt a gyakorlatban azt jelenti, hogy többnyire a közelmúltban állampolgárságot szerzett, Magyarországon lakcímmel soha nem is rendelkezett szavazók élhetnek ezzel a lehetőséggel – azonban a választások napján turistáskodó, vagy éppen külföldön tanuló illetve dolgozó, de az anyaországgal valószínűsíthető kapcsolatban álló polgártársaink nem. Ők az eddig megszokott módon, Magyarország nagykövetségein és konzulátusain adhatják le szavazatukat.(...)

Semmilyen ésszerű indokot nem találunk, amely igazolná a választópolgárok e két csoportjára háruló eltérő terheket. Ilyesfajta indok hiányában pedig a különbségtétel önkényes. Semmi akadálya nincs annak, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok is hozzájussanak szavazási levélcsomaghoz, amelyet aztán a magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazópolgárokhoz hasonló módokon juttathatnának el a Nemzeti Választási Irodába. Ahogy az az önkényes megkülönböztetésekkel élő, ám nem figyelmetlenségből eredő jogalkotás esetében jellemző, a jogalkotó nem hagyott más lehetőséget, mint hogy azt feltételezzük: az államhatalom képviselőinek (vélt) politikai érdekei állnak a szabályozás mögött. (...) 

Alkotmányjogi panaszunknak azonban nem az a végső célja – és nem is az a várható eredménye –, hogy a levélben szavazás egyébiránt nem igazán szerencsés, a visszaélésekre megannyi lehetőséget adó intézménye tovább terjedjen. Ehelyett egyfelől az a célunk, hogy a jogalkotót ráébresszük: nem alkalmazhat diszkriminatív szabályozást egyes választópolgárok politikai részvételének megnehezítésére; a részvétel minden azonos helyzetű állampolgárnak megközelítőleg azonos terhekkel kell járjon. Azaz vagy mindenki szavazhasson külföldről levélben, vagy senki. Másfelől azonban arra ösztönözzük a jogalkotót: amennyiben a választópolgároknak – helyesen – kevéssé költséges, a részvételt megkönnyítő eszközöket kínál, akkor ezt úgy kell tennie, hogy a választási eljárás tisztaságának garanciái ne sérüljenek. Mivel a jogalkotó maga is elismeri, hogy a levélben szavazás kockázatos eljárás, ezt senkinek nem szabadna lehetővé tennie. Más megoldásokkal kell elérnünk, hogy minden állampolgár egyenlő választójoga biztosított legyen.”