Adóssághungarikum

„- A kormány most valamiféle államkapitalista rezsimet épít. De egyes – talán túl optimista – vélemények szerint ha »beáll« az új rendszer az új gazdasági elittel, talán még ezzel együtt is lehetséges lesz a növekedés beindítása.

– Ez nem igaz! A Fidesz által felépített struktúra alapvetően nem alkalmas a stagnálásból való kitörésre. Persze nem hiszem, hogy ez különösebben zavarná Orbán Viktort. A külső szemlélőnek legalábbis gyanús, hogy a miniszterelnököt nem érdekli a gazdaság. Kizárólag politikai, hatalmi és választási szempontok vezérlik őt a döntéseiben.

- Mégis sokan úgy látják: akárki kerüljön is kormányra 2014-ben, elkerülhetetlen a gazdasági konszolidáció.

– Miért elkerülhetetlen? Kedvenc regényem, a Száz év magány tűpontosan bemutatja, hogy egy ország és a gazdasága akár száz évre is megrekedhet ugyanazon a szinten. Senki sem kényszeríthet minket arra, hogy normálisan működjünk. Ha a kormányok „ragaszkodnak” a stagnáláshoz vezető politikához, akkor még tíz-húsz évig stagnálni fog a gazdaság.

- Lehet, de a külső környezet – ha csekély mértékben is – felfelé húzza a magyar gazdaságot.

– Ismétlem: ha egy ország nem akar normálisan működni, semmi sem kényszerítheti rá. A külső élénkülés sem. Régebben közgazdasági alapvetésnek számított, hogy a fejletlenebb országok előbb-utóbb automatikusan felzárkóznak a fejlettekhez, mert átveszik azoknak az újításait, berendezkedését. Ez az elmélet már régen megdőlt: nemhogy automatikusan nem megy a felzárkózás, de sokszor nagy erőfeszítések árán sem sikerül. Ausztria minden igyekezete ellenére száz év alatt sem tudta elérni az amerikai életszínvonalat.”