„Az emberi elme egyik legcsodálatosabb képessége a felejtés. Történjék bármi, előbb-utóbb napirendre térünk felette; az emóciók vesztenek élességükből, az ügyek lassan feledésbe merülnek. Hacsak nem gondoskodik valaki az ellenkezőjéről.
Ma világosan látjuk, a 2012-ben lemondásra kényszerült államelnök nem vétett az új rend alapszabályai ellen. Mivel az alkalmasság és a morál már nem szerepel a kritériumok között, kinevezőjéhez pedig mindvégig lojális maradt, csak idő kérdése volt, mikor tér vissza a közéletbe. Rejtély, hogy ezt miért a kiváló pénzügyi szakemberről, dr. Hagelmayer Istvánról elnevezett díj odaítélésével vélték megoldani az arra illetékesek. A díjosztó kuratórium üléséről kiszivárgó hírek talán magyarázatot adnak erre.
Már az első körben elvérzett az a javaslat, hogy Pált apostollá nevezzék ki, és elsősorban nem is a várható egyházjogi problémák miatt. Más, súlyosabb veszélyek fenyegettek itt. A javaslat ellenzői úgy érveltek, hogy elég bármilyen apróság, akár egy nyelvhelyességi ellenőrzés nélkül elküldött levél a korinthosziakhoz, és Magyarország ismét a liberális sajtóhiénák célkeresztjébe kerülhet. Diplomáciánk erejét jelenleg a svéd köztelevízió ellen, ráadásul idegenben megvívott küzdelem köti le, óvatlanság lenne újabb frontot nyitni.”