Itt az ideje, hogy elgondolkozzunk azon, hogy talán szobrot kellene állítanunk az ismeretlen bolsevik propagandistának is, stílszerűen a médiahatóság épülete előtti kis téren.
„Ma, amikor tisztelettel köszöntjük a tribün előtt elvonuló sajtó- és médiamunkások seregét, jó érzéssel konstatálhatjuk, hogy a bolsevik szakértelem ismét virágzik. A bajai videó például mestermű a maga műfajában. Egyszerre járatja le a legnagyobb ellenzéki pártot, teremt konfliktust az ellenoldal amúgy sem egységes csoportjai között, és készítője még arra is tesz egy halvány kísérletet, hogy egymásnak ugrassza a szocialista párt különböző generációit. (Mű)felháborodása valódi dramaturgiai bravúr. A műsorszám ismeretlen szerzője méltó a nagy elődökhöz, akik akkor internet és televízió híján inkább koncepciós vádiratok szerkesztésében remekeltek. Mérget vehetünk rá, hogy ez az ügy mindaddig nem alszik ki, amíg a propagandaosztály kiaknázatlan lehetőségeket lát benne, s ez bizony eltarthat néhány évig.
Érdeklődéssel figyeljük, ahogy gondos kezek munkája nyomán a nemzet emlékezetében 2006 ősze lassan 1956 októberének helyébe lép. Egyszerű, jóakaratú utcai verekedők és kirakatfosztogatók szabadságharcossá lényegülnek át, a rendfenntartók terrorlegényekké, akik belelőnének akár egy fegyvertelen tömegbe is. A legendaépítés mindig is a bolsevik propaganda sikerágazata volt, ma sincs ez másképp. Katonai puccsot proletárforradalomnak, függetlenségi harcot imperialista beavatkozásnak maszkírozni, ismétlés és médiamonopólium kérdése. Tovább él és virágzik a műperek gyakorlata is: ha az egzisztenciálisan tönkretett és a bolsevik propaganda által ízekre szedett vádlottat néhány év múlva fel is menti a bíróság, a bélyeg ottmarad.”