Az igazság soha nem késő

„Aligha véletlen, hogy Jelenczki István Az igazság soha nem késő című, megrázó dokumentumfilmjét most tűzte műsorára a Magyar Televízió. (November 12-én, 14-én és 19-én láthatjuk a három részből álló megrendítő opust.) A film ugyan főként a szovjet birodalmi függés pusztító következményeit, illetve ennek belső »kollaboráns« felelőseit próbálja beazonosítani, de célja valójában sokkal átfogóbb. Azt szeretné tisztázni, hogy vajon mi a legmélyebb oka annak, hogy a magyarság most már több mint fél évezrede képtelen megállni azon a lepusztulási lejtőn, amelyet az elmúlt ötszáz év során öt birodalom szimbolizált. Miért van az, hogy az újabb birodalmak mindig »felszabadulást, jólétet« ígérnek, ám valójában csak minden addiginál megalázóbb anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi kifosztás, züllés, önpusztítás következik. Nincsenek persze illúzióink arra nézvést, hogy valaha is megnyugtató választ kaphatunk erre a kérdésre, de a nemzet megmaradása érdekében mégis meg-megújuló erőfeszítéseket kell tennünk a válasz megtalálása érdekében. (...)

A magyar társadalmat az elmúlt öt évszázad során öt birodalom tartotta függésben. Ezek a birodalmak a magyar társadalom eredményesebb kifosztása érdekében a kollaboráns elitek egész rendszerét hozták létre, és a Jelenczki-filmben is tárgyalt bűncselekményeket ezek követték el. Az elmúlt ötszáz év valójában folyamatos konfliktusok láncolata, ahol szuper-kurucok és ultra-labancok vívják, a jelek szerint soha véget nem érő reménytelen csatájukat. Mindegyikük a maga igazát hajtogatja. A kollaboránsok mindig a birodalmi rendet védték az esztelen lázadókkal szemben, akik a pusztulást képviselték szerintük, és azért tiportak lábbal minden jogot, hogy ezeket az esztelen lázadókat megállítsák. A jog tehát mindig a győztesek fegyvere, az erkölcs pedig ilyenkor hallgat. A történelem során az állandóan kavargó konfliktustenger feletti szabályozó erő szerepét az erkölcsi és a jogrend volt hivatott betölteni, de a jelek szerint erre éppen akkor képes a legkevésbé, amikor a legnagyobb szükség volna rá. Aki szeretne e drámai kérdések megválaszolásához kicsit közelebb jutni, annak különösen ajánlhatjuk Jelenczki István filmjét.”