„Most már semmi kétség nem fér hozzá: az összes többi mellett, immár a megrendezett és fizetett videók országa is lettünk. Mit nekünk a rezsicsökkentés, a szabadságharc, a nemzeti jelzővel ellátott büszke megvalósításaink tömkelege? Lássuk be: szeretjük ezt a műfajt. Csorgó nyállal, körmöt rágva ülünk a képernyők előtt és kapkodjuk a fejünket. Kényelmes számunkra, ezért észre sem vesszük, hogy a tévé előtti sört böfögés közben a politika mesterségesen kreált valóság show-ja hülyét csinál belőlünk. (...)
Nem tudom, kinek mennyire életszerű az, hogy jelen esetben az Együtt-PM fizetett valakinek egy megrendezett szerepért, aki aztán hogy, hogy nem, az ügy kirobbanása után meg sem állt a köztévéig, hogy ráhúzza a vizes lepedőt a baloldalra, de nem is akarok állást foglalni ebben a kérdésben. Eléggé egyértelmű számomra, hogy mire megy ki a dolog: kétes videofelvételekkel elterelni a figyelmet a – rezsicsökkentés ide vagy oda – kínos egzisztenciális kérdésekről, és kétségeket ébreszteni azokban az emberekben, akik egyáltalán nem élnek együtt a napi politikai eseményekkel, és akik egy-egy ilyen felvételt csámcsogva készpénznek vesznek. Márpedig ha a köztévében azt mondták, abban hiba nem lehet.”