November 16-a az első magyar köztársaság kikiáltásának napja. A hétköznapi emberek 1918-ban, a világháború után megelégelték, hogy nincs függetlenségük és nincs önrendelkezésük. Az Őszirózsás Forradalom során közösen, alulról szerveződve szabadultak meg a függetlenséget gátló idegen uralkodótól és a társadalom önrendelkezését akadályozó feudális királyságtól. A 18-as forradalmat az őt megillető helyre kell helyeznünk, 48 és 56 közé. 48-18-56 jelenti azt a köztársasági hagyományt, amelyre egy nap a negyedik köztársaságnak épülnie kell.
95 évvel az Őszirózsás Forradalom után az ország újra hasonló helyzetbe került. Ma a feladatunk, hogy megszabaduljunk az ország fejlődését gátló oligarcháktól, akik a közvagyon meglopásából élnek és minden politikai, gazdasági hatalmat a kezükben tartanak. Ezzel megakadályozzák Magyarország függetlenségét és lakóinak önrendelkezését.
Miközben a mai főurak a bal és jobboldalinak nevezett pártok mögé bújva, valódi munka és teljesítmény hiányában a közvagyon illegális kifosztásából élnek, olyan törvényeket hoznak, amelyek a hétköznapi, dolgozó embereket és a kiszolgáltatott rétegeket reménytelen helyzetbe hozzák.
Ma a hatóságok a hajléktalanokat üldözik, miközben az adót elcsaló nagyvállalkozókat tudatosan futni hagyják. Ma a törvények a bérből és fizetésből élő embereket a dolgozók jogainak elvételével kiszolgáltatott helyzetbe hozzák és a fenntarthatatlan adórendszerrel, zsebbe kapott fizetésekkel a szürke és feketegazdaságba kényszerítik.
Ez csak akkor fog megváltozni, ha a hétköznapi emberek saját maguk veszik kézbe az ország sorsát. Részt kell venni a közéletben, a mozgalmakban, az új és alulról szerveződő pártok munkájában. Egy normálisan működő országot nem fogunk ajándékba kapni, azt ki kell harcolnunk. Az első köztársaság kiharcolásának üzenete ma is érvényes és az marad, amíg valódi, a társadalom önrendelkezésére és új társadalmi szerződésre épülő köztársaságot ki nem harcolunk magunknak.