Orbán és Hoffmann közös ajánlata: londoni McDonald's

„Egy kutatás szerint a szülők egyharmada külföldi továbbtanulásban, közel fele pedig külföldi munkavállalásban gondolkodik, ha gyermeke jövőjéről van szó. A reprezentatív felmérés olyan szülők körében készült, akiknek gyermekei továbbtanulás előtt állnak. Így persze a bejegyzésem címe nyilván túlzó kissé, hiszen külföldi egyetem után remélhetőleg nem hamburgerkészítés vár a magyar diákokra. Kissé, de nem egészen, mert egyrészt nem minden elindulónak, hazáját elhagyónak adatik meg az, hogy ne kelljen dolgoznia tanulás mellett, másrészt bármennyire is a startup vállalkozók az új magyar kreativitás hordozói, nem mindenki képes egyik napról a másikra beszállni a globális innováció versenyébe.

Mindenesetre ez a kutatás is csak arra világít rá, hogy napjaink Magyarországán, a hoffmanni felsőoktatás dezintegratív »reformjai« közepette tízezrével hagyják el honfitársaink az országot. Nem tudnak, vagy nem akarnak, nem kívánnak abban a felsőoktatási intézményrendszerben létezni, tanulni, amelyet Hoffmann Rózsa rémálmodott nekik, és amelyet mostmár Klinghammer István álmodik tovább. Elemzések sokasága mutatja, hogy a hoffmanni ötletgyár a világszínvonaltól történő eltávolodást jelenti. Egy romló színvonalú és eleve zárt felsőoktatás fogadja a tanulni, okosodni, boldogulni akarókat. Akik eredetileg itt akartak élni. Az itt élni akarókat viszont olyan hírek fogadják, hogy »Miskolcon két év alatt harmadával, 1107 fővel, míg Debrecenben bő negyedével, 2214 fővel csökkent a („normál eljárásában”) felvett elsőévesek száma. Szeged mintegy ezerötszáz, a Nyugat-Magyarországi Egyetem ezerhétszáz, a Pécs közel háromezer (!) elsőst veszített 2011-hez képest.« Vagyis Orbán és Hoffmann sóval hinti be egykori egyetemi férőhelyeink hűlt helyét, és egy megszorításról megszorításra bukdácsoló társadalom után a felsőoktatásnak is ezt szánja univerzális törvénynek.

Nem csoda, ha a szülők, akik viszont kuporgatnak, spórolnak, sokszor komoly áldozatokat hoznak annak érdekében, hogy gyermekeik tanulhassanak, most inkább úgy gondolják: gyermekeik boldogulása külföldön biztosabb. Ez baj, és a félreértések elkerülése végett, nem azzal van a gond, ha a tudásvágy, a kíváncsiság hajt valakit a külföldi felsőoktatás felé, hanem azzal, ha a hazai egyetemek elérhetetlensége, rossz minősége, vagy a diploma utáni boldogulás kilátástalansága. Éppen ezért szeretne az Együtt – PM mindent megtenni azért, hogy a diákoknak se kelljen elmenekülniük az országból, hogy ismét egy nyitott felsőoktatás várja őket.

Ennek útja világos, ezért indulok magam is, szállok versenybe egyéni képviselőjelöltként, hogy bebizonyítsam, hogy itthon élni is érdemes; hogy nem a fiataloknak és a boldogulni akaróknak kell elmenniük, hanem a kormánynak; hogy a párbeszédre, az átláthatóságra és adott szó hitelére épülő politika eredményesebb, mint a zárt ajtók mögötti tárgyalások romboló kultúrája, az ököl politikája.

Azért is kell dolgoznunk, hogy ne a címben írt londoni McDonald's és az itthoni munkanélküliség között kelljen választania fiatalok ezreinek. Tudjuk, hogy van, amikor nincs más lehetőség, épp ezért tisztelet a gyorsétterem láncokban nehéz munkát végzőknek, de ezek sem a környezettudatos életmód, sem az egészséges táplálkozás, sem a méltányos jövedelem szempontjából nem tekinthetők életcélnak továbbtanulásra vágyó gyermekeink számára. Sem itthon, sem Londonban. Orbán Viktornak és Hoffmann Rózsának mennie kell, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen túllátni a gyorséttermi krumplisütésen.”