„
Kerényi Imre a múltban olyannyira bizonyított, olyannyira lojálisnak bizonyult a sokadik általa kiszolgált rendszerhez, hogy egy »egyszeri átcsoportosítás« keretében a napokban újabb 337 millió forinttal dobták meg, éspedig külön kormányrendelettel, »a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék terhére«. Ennyivel kevesebb jut tehát más rendkívüli intézkedésekre, ami jó hír, mert a NER idején rémisztően hangzik a »rendkívüli kormányzati intézkedés«, ennél talán csak a rendes kormányzati működés ijesztőbb, de azért mégis, gondoljunk bele: Kerényi Imre plusz pénzt kap! (...)
A »tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásért« felelő kultúrvezér persze megéri a pénzünket, megdolgozik érte: »Mint a franciák az Eiffel-tornyot, úgy fogják megszeretni a magyarok az új alaptörvényhez készült festményeket« — nyilatkozta annak idején, és hogy beigazolódott, a nép azóta is ismeri, szereti és népszerűsíti a képeket, amelyeket ööö... izé festett, na, meg az a másik művész, annak sem jut eszembe a neve; csak az a kaméleon a Hősök terén, az hagyott nyomot valamiért.
Kerényi őszinte nyilatkozataiból egyértelműen kiderül, mire tartják őt: ugyanarra, amire a másik volt MSZMP-st, Hoffmann Rózsát. A magyar fejekben kialakuló/létező tartalmak kontrollálására, irányítására. Ezért aztán az ő százmilliói más minőséget jelentenek, mint a stadionokra kidobott százmilliárd. »Az ellenzéknek meg kell barátkoznia, hogy most nekik jön a hét szűk esztendő« — ismerte el a hatalomgyakorlás logikáját egy tévéműsorban. »Minden politikai rendszer igyekszik megfogalmazni magát nem politikai jellegű projektekkel is. Épületekkel, szobrokkal, képekkel, esetünkben könyvsorozatokkal. Ennek most az a dolga, hogy megjelölje a magyar irodalom tengeréből azon műveket, amelyeket ez a kormány, ez a gondolkodásmód, ez a kurzus a figyelem középpontjába szán, a közbeszédbe emel« — coming outolt saját végrehajtói funkciójáról másutt.”