„Próbálunk mítoszokat gyártani, igazságokat keresni. Példátlan nemzeti egységről, közös szabadságvágyról beszélni, miközben egészen másképpen képzelték el 1956 új rendjét a társadalom egyes csoportjai. Próbálunk hősöket találni magunknak, de választani akarunk Murányi Levente és Göncz Árpád között. Wittner Mária a forradalomban szintén halálraítélt Mécs Imrét már kitagadná '56 emlékéből. Wittner Máriát pedig Dániel Péter ügyvéd 180 nap közmunkáért cserébe »primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prostinak« nevezheti.
»Magyarország nagyon szeret a múltba nézni, jellemzően bűntudattal, dühvel és sajnálkozva« – ezt a napokban nyilatkozta az Indexnek Allan Boyko, aki tíz évet töltött Magyarországon a Budapest Times főszerkesztőjeként. A kanadai férfi szerint rendkívül tehetséges nép a magyar, de a felelősöket mindig a múltban keresi. Mohácsnál, Trianonnál. A Moszkvából érkező tankokban. Mindig hátrafelé nézve. Keseregve elbukott forradalmainkon, befejezetlen, félresikerült rendszerváltásunkon.”