„Ha már az egyéni kontra tömegközlekedés ár-érték viszonyaiban, az öröklött tényezőktől nyilván nem teljesen függetlenül, ilyen rosszak a mutatók, talán egy kis odafigyeléssel legalább az autósok terheit lehetne a mostaninál igazságosabban elosztani. Hogy aki sokat koptatja a közutakat, az igenis fizessen a használattal egyenes arányban többet, aki meg keveset, az természetesen kevesebbet. A magamfajta, a lakóhelye határait ritkán átlépő autós számára példának okáért igenis vérforraló ez a mostani »tíznapos« autópályamatrica-rendszer is. Az idézőjel ugyebár annak szólna, hogy nevezett tíz napból az első már helyből törtidőszakot jelent az esetek többségében, hiszen az első »nap« akárcsak pár órából is állhat, mert azt a tényleges használatbavételtől függetlenül csupán aznap éjfélig számolják.
Pedig a nyári hír, miszerint július elsejétől az elkövetett vétségért akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható az, aki a gépjárművek kilométeróráját »megpiszkálja«, igazán ébreszthetett volna néhány termékeny gondolatot az illetékesek fejében. Hogy tudniillik a jelenlegi belföldi autópálya-használati díjat, és a köznyelvben csak súlyadónak nevezett gépjárműadót mostantól inkább a tényleges futásteljesítménnyel arányosan lenne célszerű megállapítani.”