„A törvényhozás csupán minden valódi demokrácia alaptételét, a tulajdon, ez esetben a köztulajdon védelmének jogát kívánta biztosítani a szabálysértési törvény minapi módosításával. Abban ugyanis egész pontosan az áll, hogy »a helyi önkormányzat, a főváros tekintetében a fővárosi önkormányzat, rendeletében kijelölheti a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott azon részeit, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül«. Pontosan meghatározva a továbbiakban büntetni rendelt fogalom mibenlétét is, a félreértések elkerülése végett. Hogy példának okáért Göncz Kingának se okozzon majd gondot máriaremetei házának kertjében megkülönböztetni a kedves vendégeket, a netán ott életvitelszerűen tartózkodni szándékozó hajléktalanoktól. (...)
A Kaposvári Egyetem vezetősége éppúgy túllőtt a célon, mint (a megjelenése tekintetében különben egyértelműen rosszalló nemzetközi észrevételeket begyűjtő) egykori külügyminiszternő és köre a hajléktalan ügyben. Mert a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a demokrácia és a rend egymásnak nem kibékíthetetlen ellenségei, szemben ugyebár a káosszal. Csupán a módszereket kell hozzá helyesen megválasztani. A Kaposvári Egyetem rektora egy baráti hangú levéllel, a hajléktalanok dolgában megnyilvánulók pedig a merev tagadás helyett konkrét, gyakorlati javaslatokkal biztosan eredményesebben közelítettek volna az eredeti célhoz.”