Válasz Lovasi Andrásnak a jogdíjakról

„Az állítólagos lenyúlásról és az üres adathordozói díjakról. Több helyen is részletesen kifejtettem, de itt is kénytelen vagyok hangsúlyozni: nem tényleges teljesítmények után járó jogdíjakról, hanem az üres adathordozók után megfizetett, kompenzációs jellegű – tehát a másolások miatt előállt, feltételezett bevételkiesést visszapótló – díjakról van szó. (Amelyek begyűjtéséhez, tegyük hozzá, feltételezésével ellentétben nem kell jól képzett ügyvédeket fizetnie sem az Artisjusnak, sem másnak, hiszen ezek kvázi automatikus befizetését a hatályos jogszabályok garantálják). Az pedig sehol sincs előírva, hogy ezt a díjat kizárólag a közös jogkezelők oszthatják fel.

Azt írja, »Lehet, hogy Önnek nem tetszik az, hogy játszási gyakoriság, koncertek száma alapján osztják fel a beérkező pénzeket, de talán fontos tudnia, hogy az Artisjus tagsága döntött így a felosztási szabályzatot megalkotva«. Azt is fontos tudni, hogy az Artisjus tagsága azért dönthetett így, mert az eddig hatályos jogszabályok a közös jogkezelőkhöz irányították ezeket a pénzeket, feltételezve, hogy megfelelően végzik el a felosztásukat. Ezt a feltételezést azonban a jogalkotónak időről időre felül kell vizsgálnia. A játszási gyakoriság és a koncertek száma alapján történő felosztás pedig nemcsak nekem »nem tetszik«, hanem egyre gyakrabban vitatkozunk arról, még az Európai Unióban is, hogy ez a rendszer így nem igazságos. Az Európai Bíróság 2013 júliusában meghozott döntésében az egyes méltányos díjigényeket (ilyen például az üreshordozó-díj) vizsgálva megállapította, hogy a méltányos díjigények tekintetében lehetséges a díjazás egy részét közvetett kompenzáció, például szociális és kulturális támogatások formájában nyújtani. Jelenleg van folyamatban a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek jogainak belső piacon történő online felhasználásra szóló, több területre érvényes engedélyezéséről szóló irányelvjavaslat egyeztetése az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament között. A javaslat összeurópai szinten egységesen szabályozná a közös jogkezelő szervezetek szociális, kulturális tevékenységének kereteit is, és e tekintetben főszabályként rögzíti, hogy a jogdíjakat érintő levonásokhoz a szervezet tagjainak döntése szükséges, a szervezetnek pedig átláthatóvá kell tennie a jogtulajdonosok számára az ilyen levonások szabályozását. Az ilyen levonásokból finanszírozott bármely szociális, kulturális vagy oktatási szolgáltatáshoz minden jogtulajdonos számára megkülönböztetés nélkül hozzáférést kell biztosítani.

De mindettől függetlenül is visszatetsző az a díjfelosztási rendszer, amely »az akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik« elvére épül. Ez nem segíti a hazai könnyűzene megújulását, a fiatalabb tehetségek kibontakozását. Természetesen azoknak, akik eddig a rendszer viszonylag kis számú kedvezményezettjei voltak, a változások éppen ezért érdeksérelmet okoznak. Azt megértem, ha ezért dühösek, azt viszont már nem tudom elfogadni, ha „lenyúlást” emlegetnek. Nehezen minősíthető ugyanis lenyúlásnak, ha egy meglévő forrást szélesebb kör számára kívánunk hozzáférhetővé tenni.”