„Egy átlagosan jó olaszrizling illata jellemzően élénk, általában finoman virágos, néha gyógynövényes. A vulkanikus talajokon termett boroknál értelemszerűen megjelenik az ásványosság, különböző intenzitással. Az átlagon felüli borok esetében az illat komplex, vagyis az ásványosság mellett szépen érződnek a virágos jegyek is, néha mandula.
A zamatban gyakran megjelenik a mandula, de azért ez messze nem kötelezően felbukkanó, állandó fajtajelleg. Én nem szeretem, ha »keserűmandulának« nevezik, szerintem ugyanis a mandula, attól, hogy nem édes, még nem keserű, ráadásul a keserűség nem pozitív jelenség, egy szépen mandulás olaszrizling viszont nagyon pozitív! Az olaszrizlingről gyakran elmondják, hogy többnyire jó terroir-borként működik, vagyis általában nincs markánsan fajtajelleges íze, zamatban nem magát adja, hanem a termőtalajt. Ez nyilván csak akkor működik, ha a tőkék nem teremnek nagyon sokat, nincsenek túlzottan megterhelve.
Az átlagon felüli olaszrizlingek kortyaiban gyakorta olajosság, krémes szerkezet jellemzői mutatkoznak, ezt a tulajdonság szerintem nagyon szerethető. A fajtánál szinte kötelező gyakorlat a jó savszerkezet. Jól beérett, de nem túlérett szőlők esetében a savérzet többnyire nagyon harmonikus, élénk, de nem túlzó.”