„Az egész életed egy színház!” – a nemzeti konzultáció miatt esett egymásnak Menczer és Magyar (VIDEÓ)
„Egy rossz ripacs vagy, egy üres lufi” – üzente meg a Tisza Párt vezetőjének a Fidesz kommunikációs igazgatója.
Leginkább elvakult vagdalkozás, vagy gyűlölet-ars poetica lehetne ennek a sajátos műfajnak a neve, amelyet – minden bizonnyal öntudatlanul! – művelsz.
„Vajon miért mondod ezeket a vádaskodó-dühös, minden tartalomtól megfosztott, súlyosan a szerzők becsületébe gázoló, rágalmazó mondatokat? Kik azok a mi, akik minden szép és nemes megtartásán ügyködtök, s akik közé ezek szerint például én sem tartozom? Mit akarsz mondani? Miért nem beszélsz világosan, néven nevezve a számodra elfogadhatatlan (?) gondolatokat? És miért nem nevezed nevükön azokat az értelmiségieket, akiknek tanulmányát elítéled? Miért nem vitatkozol, ha nem tetszenek a tanulmányunkban leírtak? Másképp gondolkodunk a világ dolgairól, igaz, egészen bizonyosan mást értünk például színházirányításon, színházesztétikán, drámaelemzésen. S bizonyosan mást gondolunk a hatalom mibenlétéről, a hatalom gyakorlásáról, a közszereplésről, és, íme, mást az érvelésről és a kultúrált vitáról. De mégsem jutna eszembe, hogy csak azért, mert károsnak, mi több: nagyon károsnak tartom, amit a színházi életben a politikai okokból rádruházott hatalom birtokában csinálsz, Téged alkalmatlannak tartsalak egy érdemi vitában való részvételre. S az elsők között lennék, akik tiltakoznának az ellen, hogy Téged – tekintettel az elmúlt években kifejtett kultúrpolitikai tevékenységedre - bármely funkciódtól megfosszanak, s ugyanígy tiltakoznék az ellen, hogy mindezekért senki ne álljon Veled szóba a szakmából.
Kedves Attila, valóban nagyon másképpen gondolkodunk a világról, ám ez mindaddig nem baj, ameddig nem ellenségként kezelsz engem, a Tőled eltérő értékeket vallókat, a másként gondolkodókat. Te már jó ideje valamely homályos okokban gyökerező, ám minden megnyilatkozásodból jól érzékelhető megbántottságból, sértődöttségből és ezen alapuló, múlhatatlan bosszúvágytól hajtva kijelentesz, megbélyegzel, kirekesztesz: árkokat ásol. Lehet, hogy naív vagyok, mégis azt kérem Tőled, hagyj fel politikai indíttatású, a színházi életet mérgező hatalmi játszmáiddal, s térj vissza az alkotáshoz! Legyél újra a Három nővér, a Godot-ra várva,a Tóték remek, kiemelkedően tehetséges rendezője, folytasd ott, ahol a politikai szerepvállalás és a hatalmi vágy elhatalmasodása előtt abbahagytad: művészi munkáddal, szakmai kíválóságoddal legyél jelen a magyar színházi élet alakításában. Nagy szükség lenne rá. Az intrikát, a gyűlölködést, az árokásást, a mások lejáratását hagyd az arra szakosodottakra. Van belőlük elég Nélküled is.”