Leginkább elvakult vagdalkozás, vagy gyűlölet-ars poetica lehetne ennek a sajátos műfajnak a neve, amelyet – minden bizonnyal öntudatlanul! – művelsz.
„Vajon miért mondod ezeket a vádaskodó-dühös, minden tartalomtól megfosztott, súlyosan a szerzők becsületébe gázoló, rágalmazó mondatokat? Kik azok a mi, akik minden szép és nemes megtartásán ügyködtök, s akik közé ezek szerint például én sem tartozom? Mit akarsz mondani? Miért nem beszélsz világosan, néven nevezve a számodra elfogadhatatlan (?) gondolatokat? És miért nem nevezed nevükön azokat az értelmiségieket, akiknek tanulmányát elítéled? Miért nem vitatkozol, ha nem tetszenek a tanulmányunkban leírtak? Másképp gondolkodunk a világ dolgairól, igaz, egészen bizonyosan mást értünk például színházirányításon, színházesztétikán, drámaelemzésen. S bizonyosan mást gondolunk a hatalom mibenlétéről, a hatalom gyakorlásáról, a közszereplésről, és, íme, mást az érvelésről és a kultúrált vitáról. De mégsem jutna eszembe, hogy csak azért, mert károsnak, mi több: nagyon károsnak tartom, amit a színházi életben a politikai okokból rádruházott hatalom birtokában csinálsz, Téged alkalmatlannak tartsalak egy érdemi vitában való részvételre. S az elsők között lennék, akik tiltakoznának az ellen, hogy Téged – tekintettel az elmúlt években kifejtett kultúrpolitikai tevékenységedre - bármely funkciódtól megfosszanak, s ugyanígy tiltakoznék az ellen, hogy mindezekért senki ne álljon Veled szóba a szakmából.
Kedves Attila, valóban nagyon másképpen gondolkodunk a világról, ám ez mindaddig nem baj, ameddig nem ellenségként kezelsz engem, a Tőled eltérő értékeket vallókat, a másként gondolkodókat. Te már jó ideje valamely homályos okokban gyökerező, ám minden megnyilatkozásodból jól érzékelhető megbántottságból, sértődöttségből és ezen alapuló, múlhatatlan bosszúvágytól hajtva kijelentesz, megbélyegzel, kirekesztesz: árkokat ásol. Lehet, hogy naív vagyok, mégis azt kérem Tőled, hagyj fel politikai indíttatású, a színházi életet mérgező hatalmi játszmáiddal, s térj vissza az alkotáshoz! Legyél újra a Három nővér, a Godot-ra várva,a Tóték remek, kiemelkedően tehetséges rendezője, folytasd ott, ahol a politikai szerepvállalás és a hatalmi vágy elhatalmasodása előtt abbahagytad: művészi munkáddal, szakmai kíválóságoddal legyél jelen a magyar színházi élet alakításában. Nagy szükség lenne rá. Az intrikát, a gyűlölködést, az árokásást, a mások lejáratását hagyd az arra szakosodottakra. Van belőlük elég Nélküled is.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
