Időutazás

„Az én generációm az értelmetlen korlátok lerombolását akarta, ám most a fura urak a visszaépítésükön dolgoznak. Mint Kaposváron. Ha ez így folytatódik, áll majd a kapuban egy biztonsági őr, és ha egy fiú térdig érő nadrágban érkezik, esetleg rasztahajjal, nem engedi be. Ha egy lány szerinte túl vastagon tette fel az alapozót vagy sötétbordó rúzst kent a szájára, hazazavarja. És mindenki feltartott kézzel fog érkezni, hogy ellenőrizhessék, rendesen vágta-e le a körmét.

Csak ámulok és bámulok. Talán valami bűnbarlang lehetett az egyetemen, amit megelégeltek a vezetők?

Lehet, hogy a női vizsgáztató a vajszínű öltönyben, fekete ingben megjelenő férfi hallgatót inkább egy buliba invitálta, minthogy a szellemi képességét firtassa? A lányok pánt nélküli ruhája esetleg lecsúszott az előadások alatt, és a fiúk figyelme nem az oktatóra, hanem erre koncentrált? Vagy a gyengébb nem olyan rövid szoknyát hordott, ami alól kilátszott a bugyija, ha egyáltalán volt rajta, és ez megakasztotta az előadó gondolatát? Ha ez így volt, akkor minden jogos. De ha nem?”