„Választások közeledtével a kormányok gesztusokat teszek a legkülönfélébb érdekcsoportoknak. A gesztusok általában pénzben mérhetők. A Fidesz unortodox megoldásként a kultúra esetében nem ezt teszi, mert a miniszterelnök bejelentése, hogy 17 milliárd forinttal több jut kultúrára, nem több kreatív könyvelésnél. (...)
A Magyar Művészeti Akadémia támogatása jövőre 4,5 milliárd forintra növekszik, ám amikor megkérdeztük, mire költenék ezt a summát, elhárították érdeklődésünket. Csak az összehasonlításhoz, ez az összeg jóval több, mint a Nemzeti Színház, a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, és a Műcsarnok éves támogatása. A Pesti Vigadó és a Műcsarnok mellé kapnak most egy budai villát is, kutatóintézetnek. Hogy mit kutatnának, nem tudni. S azt sem, miért egy 19 századi villaépület erre a legalkalmasabb? (...)
Abban, hogy ezentúl miniszteri utasítással műtárgyakat lehet áthelyezni egyik intézményből a másikba, nem az a veszélyes, hogy majd Felcsútra viszik az Esterházy Madonnát, vagy a Koronázási palástot. Egyrészt azért, mert Orbán Viktor nem kulturális érdeklődéséről híres, másrészt múzeumi tárgyak korábban is kerültek magánszemélyhez kölcsönzéssel, például Pákh Imréhez néhány Munkácsy, melyek közül egy meg is rongálódott.
Egy kormány döntse el, hol és hogyan akarja közkincsé tenni közös kulturális értékeinket. Ha van kulturális politikája, ha ehhez kikéri a szakma véleményét, ha gondoskodik róla, hogy az új helyen ugyanolyan biztonságban lesz a műtárgy, mint korábban. Erre egyébként eddig is lehetősége volt. De most nem kell kérnie a múzeumok igazgatóit, nem kell érvelni, tárgyalni, most elég lesz utasítani. Ezt szeretik.”