Az igazi Magyar Bátrak nagyon csendes emberek. Minden nap csendesek. Talán nem is látszanak. Nem üvöltenek és nem is gyaláznak. Mindössze óvnak és szeretnek. Nevelik picinyeiket. Naggyá és bátorrá. Hazafivá. Emberré.
Dolgoznak sokat. Nagyon sokat. Némán, nem szűkölve. A családért, mely mindnek kincse. Vigyáznak a földre, dédapáik lábnyomára, a határ csendjére, a konyha melegére, gyermekük mosolyára.
De nem tűrik, ha valaki nem köztük, hanem rajtuk jár. Nem tűrnek hitvány, hatalomtól bódult percembereket a Szent Korona Országában.
Ők csak próbálnak szépen élni és egy kicsit minden nap meghalnak azért, hogy ez így legyen.
Ők a Magyar Bátrak… Igen. Nem látszanak, de mégis ragyognak.
Emberek. Akik azok is maradnak. Minden áron.