„Mivel az emberiség eljutott a földi paradicsom küszöbére, ezért alig maradt hátra némi tennivaló. De ezek között kétségkívül a legfontosabb, hogy végre megteremtsük a politikailag korrekt, »pc« beszédet. Ha ezt sikerül elérnünk, úgy beléphetünk végre a paradicsomba, az ígéret földjére, a Kánaánba, ki hová szeretne. Beléphetünk, mind a hétmilliárdan. De ez az utolsó munka nem megspórolható.
Ezt ismerték fel Hannover város illetékesei, és habozás nélkül intézkedtek. Vasszigorral csaptak le a rasszizmusra, és betiltották a cigánypecsenye és a cigányszósz ételneveket. És találtak helyettük illendőbbet. A cigányszósz helyett például ezt: »szósz magyar módra«. (Ezen a ponton természetesen öntudatosan ki kell állnunk magunkért, ugyanis a »szósz magyar módra« elnevezés kifejezetten rasszista!) De nézzük tovább a tennivalókat. Betiltandók sürgősen: cigánykerék, cigányútra ment (a falat), cigánymeggy, cigányzene, cigányprímás, továbbá Johann Strauss daljátéka, a Cigánybáró. (A szavak megfelelő, politikailag korrekt pótlásáról egy időben összeülő, seggfejekből összeválogatott bizottság gondoskodik.)
Ezután következhet a munka dandárja: magyar gulyás, magyar paprika, bélszín magyarosan, magyar nóta, magyar népdal, magyar vándor – s ha jobban belegondolunk, akkor ezeket is: Magyarország, magyar nemzet. Micsoda kirekesztő elnevezések ezek, a mindenségit neki!”