„Csak ámul és bámul az ember, mennyire meghökkent a magyar sajtómunkások és a kényes ízlésükkel pózoló közéleti sznobság derékhada a hungarocell-Orbán ledöntésétől és nyilvános meghurcolásától.
Pedig az orbáni gólemrezsim fölhizlalt osztagai 2010 nyara óta éjjel-nappal földöntenek és legázolnak mindent és mindenkit, ami/aki az útjukba kerül. Olyan féktelenül tombol a politikai huliganizmus, mintha fizetnének érte. Miközben egyébként fizetnek is rendesen. Jellemzően trafikkal. Jelképes kultúrpolitikai koncokkal és kézzelfogható bankóhegyekkel is. (...)
Mit tehetnek egy ilyen snassz helyzetben a még nem teljesen fertőzött civilek, és egy töketlen langyosjózsiktól mentes politikai ellenzék? (Ha egyébként az ellenzék és zemberek rovására arra is képes volt az úton-útfélen pántlikás plecsnivel fölcicomázott diktatúrórakásokat ürítő hatalom, hogy a kabaréjelenetekből is száműzze a politikumot. Nehogymábajlegyen…)
Előbbiek például, nevezetesen a civilek, dacosan elkezdenek végre performancolni. Miért ne döntenének, darabolnának hát bármilyen szobrot, miért ne hurcolnák meg nyilvánosan a közélet gnómjainak leszaggatott testrészeit, és miért ne vizelhetnének jelképesen akár a szájukba is.”