A könnyező budapestiek ugyanis „Vesszen Trianon!”-t skandáltak a román külképviselet előtt, és ezzel, kétségkívül akaratukon kívül, ártottak az ügynek, amelyért a székelyek és ők maguk is utcára vonultak.
„Különösen egy olyan napon tehát, amely a székelyek autonómiatörekvéseiről szól, Trianon felemlegetése felelőtlenség. Mert nemzetközi jog ide, Gyulafehérvári nyilatkozat oda, a románok nem fognak autonómiát adni egy olyan közösségnek, amely a trianoni szerződés revíziójával fenyegeti őket.
Ja, hogy ezek a magyarok nem azok a magyarok? Tessék ezt nekik megmagyarázni!
Nem véletlenül hangsúlyozzák az erdélyi magyar politikai vezetők annyiszor, hangsúlyozták tegnap is: az autonómia nem azt jelenti, hogy bárkit megfosztanának valamitől. Az ő erőfeszítéseiket gyengíti a tegnapihoz hasonló, empátia nélküli szimpátianyilvánítás.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Több vezető beosztásban levő munkatárs is benyújtotta felmondását az intézményben.
Rektorként minden alkalommal felléptem az ellen, ha egyetemünket, a tudás szentélyét, annak valamely polgára méltatlan aktuálpolitizálás színterévé kívánta volna lealacsonyítani.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Egy fiatal felvidéki jogász Genfben azt is a világ szemébe mondta, mit kíván a magyar nemzet a Kárpát-medencében.
A kötet tíz tanulmánya arra vállalkozik, hogy meglelje a székely identitásépítés történelmi gyökereit, mivel „a székelység tematizálása iránt társadalmi igény mutatkozik.”
Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés. Pindroch Tamás írása.
Pascal Jansen nem tudja feldolgozni a történteket, Dibusz Dénes szerint maguknak kreálták ezt a kínos helyzetet...
