Az eddigi amerikai demokrácia- és nemzetépítési projektek közül csak Koszovó járt sikerrel, több helyen – diplomatikusan szólva – bizonytalan állapotok uralkodnak.
„Amit talán a legnehezebb megítélni az igazságos háború klasszikus elméletének kritériumai közül, az a sikerhez szükséges feltételek megléte. Mindenekelőtt mondhatnánk, hogy senki nem látja a jövőt. Rendben, de mégis kezdenünk kell valamit ezzel a kritériummal: nem tehetjük félre egy olyan világban, ami minden kormányzati lépés mögé hatástanulmányokat követel. Galston például azt mondja: a bizonytalanság nem igazolja a semmittevést. Jegyezzük meg ugyanakkor: a siker reális lehetőségének követelménye azonban már ott problémás lehet, ha nem tudjuk a beavatkozás pontos célját. Meg akarjuk dönteni vele a rezsimet, vagy csupán meg akarjuk védeni a polgári lakosságot, esetleg pusztán meg akarjuk büntetni Aszadékat?
Bacevich szerint nem megoldás, ha az Egyesült Államok végrehajt egy kisebb beavatkozást, aminek teljesítésével erényesnek érezheti magát, mivel egyszerűen csak tett valamit, válaszolandó egy elfogadhatatlan cselekedetre. Ez azonban csak a saját lelkiismeretét megnyugtató látszatakció volna: ha igazán morálisan kötelességünk tenni valamit, az nem lehet pusztán egy gesztusértékű katonai beavatkozás.
Washington és szövetségeseinek beavatkozása talán átmenetileg enyhítheti a szíriaiak szenvedését, de valószínűtlen, hogy fegyverszünethez vezetne, esetleg biztosítani tudná a térség stabilitását, vagy hogy hosszabb távon hozzájárulna a szíriai családok napi szükségletének biztosításához, esetleg a menekültek hazatéréséhez – véli David O’Brien (Holy Cross College). Winright egyenesen attól tart, hogy a beavatkozás még rosszabbá teszi a helyzetet, mint amilyen. Szerinte a beavatkozás kontraproduktív lehet: annak idején a szerbiai NATO-bombázások is csak fokozták a szerb hadsereg koszovói agresszióját és így emelték a menekültek számát.
Shadle pedig attól tart, hogy egy beavatkozás felbosszanthatja és maga után vonhatja az oroszok vagy valamely kiszámíthatatlan, iszlamista ország reakcióját, mint Irán. Tegyük hozzá: az is kérdés, mi lenne Aszad után, márpedig az eddigi amerikai demokrácia- és nemzetépítési projektek közül csak Koszovó járt sikerrel, több helyen – diplomatikusan szólva – bizonytalan állapotok uralkodnak.”
A portál információi szerint Oroszország kivonulóban van Szíriából, noha a Kreml arról beszél: barátsággal és szeretettel fordulnak az Aszadot megbuktató, győztes lázadókhoz, a tárgyalásaik pedig már folynak velük.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Orbán Viktor leszögezte: „Aki azt állítja, hogy Magyarország területére belépett Aszad elnök, az vadászterületet csinált vagy akart csinálni Magyarországból.”
Abu Mohamed al-Golani felszólította a menekülteket, hogy térjenek haza „egy új Szíria” felépítésére.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
