„Nehéz (vagy talán lehetetlen) objektíve meghatározni, hogy az adott előadás egy erotikus táncnak, vagy pedig a közönség szórakoztatását célzó, humoros és ezekből következően emlékezetes előadásnak tekinthető. Már csak azért is, mert egy ilyen produkció megítélése nagymértékben egyéni ízlés kérdése – az ízlést márpedig objektivizálni lehetetlen. Egyértelmű, hogy mind a humor, mind pedig az erotika részét képezte az előadásnak; a médiaszolgáltató és a hatóság közötti (jog)vita lényegi elemét nagy valószínűséggel az képezte, hogy melyik elem volt hangsúlyosabbnak tekinthető, és így a 18 aluliak számára káros hatás kiváltására alkalmas tartalomként, vagy pedig némi erotikus tartalommal megfűszerezett szórakoztató produkcióként értékeljük. Valószínűsíthető, hogy a 18 év alatti nézők sem kizárólag egy erotikus produkcióként fogták fel a látottakat, és számukra is hordozott szórakoztató elemeket, amely a ténylegesen kiváltott hatást is nagymértékben befolyásolhatta – fejlődésükre nézve nem feltétlen negatív irányba.
Emellett szólni kell a médiaszolgáltató azon erőfeszítéseiről is, amelyeket az általa is oda nem illőnek vélt elemek nézők számára történő kitakarása érdekében tett. Nyilvánvaló, hogy ilyen formában még inkább más megítélés alá esnek a látottak, hiszen a tévénézők az igazán erotikus, naturális ábrázolású képekkel nem is, ettől függetlenül a produkció nagy részével találkozhattak (nevezetesen maga a tánc, illetve a zsűri és a közönség soraiban helyet foglalók meghökkenése). Nem szabad elfelejteni, hogy az Ofcom eljárása azért indult, mert a produkció mindössze 10 perccel este 9 óra előtt volt látható – illetve a három ismétlés szintén a megengedett időintervallumon kívül –, azaz kérdés, hogy milyen visszhangot váltott volna ki az eset, ha a médiaszolgáltató ennyivel később tűzte volna műsorra az előadást.”