„Egy nőnek beszólni, öltönyben, nyakkendőben, felelős ember látszatát keltve hülyeség és tahóság. Nincs mentség arra, ha egy érdemi vitában valaki ad hominem érveket és beszólásokat használ. Azt jelenti, hogy nincsen kellő vitakultúrája, nem képes partnerként kezelni egy hölgyet, nem tud elvonatkoztatni a gyengébbik nem fennálló, de igazságtalan képétől. De ugyanúgy egy másik férfit sem illik lekezelni semmilyen indokkal egyetlen hímnek sem.
A parlamenti tahózással nem az a baj, hogy nőket aláznak vele, hanem az, hogy mások által választott képviselőket, vagyis embercsoportok komplett véleményét tekintjük semmisnek, vagy kötjük egy látszathoz, külsőséghez. Illés és a többi prosztóskodó képviselő pedig ugyanúgy megtestesíti valahány szavazójának, ideológiai partnerének nézetét. Ergo az államtitkár éppen nem a saját nevében beszélt, hanem egy lényegesen nagyobb réteget viselt egy személyben. Vagyis ő magánemberként szólt, de megfeledkezett arról, hogy abban a »Tiszteltnek« nevezett házban nem magát képviseli. És ez a baj.