Mi magyarok, mi sírva-vigadók felismerjük-e azt a lehetőséget, amit a globalizáció jelent nekünk?
„Fel kell tennem a kérdést: mi magyarok, mi sírva-vigadók felismerjük-e azt a lehetőséget, amit a globalizáció jelent nekünk, akiket a történelem és a nagyhatalmi akarat hét határon keresztül szórt? Miként lehet az, hogy amit a politikai, nemzeti akarat nem tudott elérni, hogy magyar felirat és zászló legyen kint, az üzlet, a profit el tudta intézni? Nem a gyengeségünk jele-e, hogy így kellett történnie?
A válaszom az, hogy nem. Ez azt jelenti, hogy mi igenis ott vagyunk és ott is maradunk, hogy hiába tagadja is a hivatalos szlovák politika, amely még mindig a benesi alapokon áll, számolni kell velünk.
Majd írok Kassáról is, és a szádelői völgyről, de hadd legyen ez az első gondolat, amit a felvidéki utaimról írok: hogy ott is otthon vagyunk és otthon is leszünk. És minden magyart bátorítok arra, hogy éljen azzal a lehetőséggel, amit a globalizáció jelent: használjuk ki, hogy az interneten nincsenek határőrök, gondolataink szabadon áramolhatnak, hogy a határon lassítás nélkül haladhatunk át. Mert magyarnak lenni nem egy szép gondolat, amit a házioltáron őrzünk, hanem olyan valóság, amit nap, mint nap meg kell élnünk.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Súlyos hibát vétettek a pozsonyi nemzeti galériában.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az már az idén októberben lezárult jogi eljárás során kiderült, hogy a hiphop egyik legnagyobb sztárja igazi szörnyeteg volt, a Netflix dokumentumfilm-sorozata azonban még rémesebb képet fest Puff Diddyről.. A Sean Combs: A számvetés idejében az áldozatok szemszögéből ismerhetjük meg a rapper valódi arcát.
Már megint ő lett a legjobb.
