Hajdú túlnőtt amerikai mesterén

Amikor Hajdú Péter szennyes showműsorában Kicsi bácsit, az állítólagos pedofil masszőrt és áldozatát, Szepesi Nikolettet egymással szembesíti, az amerikai szórakoztatóipar leghitványabb karaktere, Jerry Springer receptjét követi. Ennél több kreativitást én személy szerint nem vártam, Hajdú köztudottan úgy szívja magába a szart, akár szivacs a vizet, és hétről-hétre a pofánkba spricceli annak a méregnek az esszenciáját, amit az elmúlt harminc év során magába fogadott.

Pusztán azért érdemes ezt megemlíteni, mert ez a klinikai értelemben vett médiapszichopata ezúttal egyetlen vonatkozásban túlnőtt amerikai mesterén. Az a tengerentúlon is simán előfordulhatott volna, hogy Kicsi bácsi és Szepesi Nikolett egy stúdióban találkoznak százhatvanmillió kíváncsi hamburgerzabáló zombi aznap esti örömére, csakhogy ott, az Egyesült Államokban magától értetődően a pedofil bűnelkövetőt csalták volna lépre, hogy a show keretében szembesítsék az áldozatával, nem pedig fordítva. Hajdú förtelmes odvába ugyanis Szepesi Nikolett érkezett mit sem sejtve, olyan gyanútlanul, ahogy másfél évtizede éppen Kicsi bácsihoz, az uszoda öltözőjébe. A megrontónak akkor még nem volt társa. Ezúttal Hajdú személyében megtalálta azt a befolyásos és kellően degenerált lelkületű bűntársat, aki örömmel vesz részt egykori áldozatának ismételt megkínzásában.

Azzal a Szepesi Nikolettel, aki nyomorúságos celebséget gyártott a nyomorúságos életéből, nekem semmi dolgom. Azzal a Szepesi Nikolettel, aki egy súlyos bűncselekmény ártatlan áldozata volt gyerekkorában, viszont már egészen más a helyzet. S alighanem az egyik Szepesi Niki a másikból következik. Hajdú pszichopatológiásan képtelen vagy nem hajlandó különbséget tenni az önmagát áruba bocsájtó celeb és a védtelen tizenegy éves kislány között. Ahogy Hajdú valójában azt sem érti, hogy Kicsi bácsi nem egy jópofa médiaesemény, sokkal inkább egy szörnyeteg.

Nem tudom, hogy a TV2 meddig nézi tétlenül, ahogy ez a kulturális bűnelkövető döghúsra szoktatja az emberi pszichéket, de azon se lepődnék meg, ha előbb vagy utóbb a gyermekvédelem intézményei néznének a körmére, mondván, hogy az a Hajdú, aki nemrég még Kicsi bácsi markába csapott, máskor óvodába viszi a gyerekeit. Ha pedig az állítólag máig létező Médiahatóság ezúttal sem lép fel Hajdú műsorával szemben, akkor megállapíthatjuk, hogy a kereskedelmi televíziózás nem pusztán az elemi jóízlés, de a jogállamiság határait is bármikor következmények nélkül átlépheti.